Laczó Ferenc blogja

Az író találkozik a ?

Umberto Eco Demszkyvel, mint most csütörtökön.

A nagyon frivol és helyenként igen szórakoztató Esterházy-laudáció után (melynek szövegét lásd az eheti ÉS-ben; hétfőtől akár már a neten is), melyben Nagy Szövegmesterünk a budapesti vezetés világvárosi nagyotmondását (semmitmondását?) is (Demszky szemében nyilván: túl) sokak számára nevetségessé tette e magvas kampánygondolatra tett puszta utalás által (sokan kacagtak, főleg mikor Demszky csúnyán ránézett az olvasó íróra; ami persze még lehetett volna lezser gesztus is a főpolgármester részéről, de nem volt az, mint kásőbb egyértelműen kiderült),

 

A mindig elmaradó olvasmányok

Vannak művek melyekről az ember rendszeresen hall(gat), olvas, utalgat rájuk, rosszabb esetben még társalog is róluk, meg úgy érdekli is (, böki a csőrét – igen, szoktam tinikkel beszélgetni, és úgymond megéri) és ha néhanapján előkeríti őket és beléjük talál olvasni, azt még élvezi is, de valamiért e különleges műveket sose sikerül elolvasnia (és akkor most, az egyszerűség kedvéért, ne feszegessük, hogy mikor fejeztük be valaminek az olvasását, és hogyan is "sikerül"). Sokszor még hirtelen (minden tizedik utaláskor, vagy valami egyéb kézenfekvő rendszer szerint, hisz talán nem is vagyunk oly bonyolultak) kedvet is kapunk e különlegesen félretett művekhez, hogy majd most aztán mindenképpen, úgyis annyi ideje esedékes, meg aztán milyen jó lenne – aztán persze pont a kellene, meg ez az annyi ideje már ráadásul ami szinte garantáltan visszafog…Persze vannak az olyan művek emellett, melyeket tényleg csak „i would like to have read” de nem „i would like to read” (Ulysses, Sein und Zeit, nem sorolom), de most nem ezekről beszélek, nem a sznob (na jó, műveltségi) oldaláról. Úgy tűnik vannak érdekes, „bejövő” könyvek is, melyekhez valahogy "sose jutunk el igazán" – éveken át. Nálam ilyenek Sinkó Ervin optimistái, a varázshegyelés sűrű levegőn, Bahtyin karneváli népikultúrálása, Kolakowski marxizmusrólmindentháromkötetbenese, Furet afranciaforradalomaztánténylegnemisvoltolyannagyszáméseztmostbizonyítomis-könyve, Feyerabend módszerellenzése.

 

Az ítéleterőben való hit kritikája

Meglepett (és kellemes egyáltalán nem volt) az, hogy másfél évtizeddel a rendszerváltás után milyen erős az ítélkezésre való hajlama sokaknak, a „zsigeri tudás” milyen „fenséges” tort ül napok óta. Mintha nekünk [(igenis!) távolállóknak, kiknek ismeretei részlegesek, hiányosak, átérzőképességünk pedig véges, már ha egyáltalán próbára tesszük)] kellene elítélni Szabó Istvánt [igencsak jellemző, hogy ezt a tényfeltárást kapásból leleplezésként nevezik meg – mintha a tény már önmagában (úgymond) helyretenné az embert], vagy megbocsátani őneki (mintha nekünk tett volna rosszat, minket bántott volna meg, és ezért nagylelkűek lehetnénk/illene lennünk vele szemben hirtelen). Mintha nemcsak egyből értenék, hogy „miről is van itt valójában szó,” és hogy mindez morálisan-politikailag mit is jelent pontosan, de egyben ránk is tartozna kimondani a (végső) szentenciát. Mintha a mi illetékességünk magától értetődő lenne...

 

tömegolvasás, tömegtermelés, felvillanások, specializáció

Egy ideje már „készülőben vagyok” egy komolyabb vizsgára, melyet majd szeptemberben fogok (remélhetőleg) letenni. Emiatt elég szisztematikusan kell anyagokat olvasnom mostanság, ami (főleg így nyáron) eléggé szokatlan számomra, aki ennél szabadabban szoktam búvárkodni (szokásos, de/és nem kopó élvezettel). Szerencsémre vizsgatémáimról, melyeket én jelölhettem ki még a tavasszal, egyre jobban érzem, mennyire összefüggenek, sőt, szorosan összetartoznak. Szinte bármelyik van terítéken, majdnem mindig szó esik a többiről is. Rendszeresen arra figyelek föl, hogy a művekben (melyek többsége kurrens, angolszász történészi munka) sokszor a véletlenszerűen megírt, szabadabban előadott megnyilatkozások a legfigyelemreméltóbbak, az olyan megjegyzések a legérdekesebbek, melyek nem a mű központi kérdéseiről mondanak tudatos, hosszú idő alatt kialakított véleményt, hanem egy merészebb, váratlanabb, markánsabb álláspontot villantanak föl. Ez persze származhat adott esetben tudatlanságból is – abból, hogy a szerző nincs igazán tisztában mit is „kellene” erről gondolnia a könyvtárnyi szakirodalom tükrében.
 
XML csatorna