Márton Miklós blogja

Az alábbiakban az ÉS hasábjain (ÉS 2009/5, január 30.) Faragó-Szabó István („A pszichoanalitikus író kalandja a filozófiával”) és Nádas Péter („Ősszel néha náthás vagyok”) között lezajlott rövid vitára szeretnék reflektálni. Faragó-Szabó Nádas egy korábban megjelent írására („A másik ránk bízott élete”, ÉS, 2008/47., nov. 21.) reagált, annak is főként az emberi észlelésről szóló első két bekezdésére. Őszintén bevallom, önmagában ez nem keltette volna föl érdeklődésemet; ami viszont fölkeltette, és írásra sarkallt, az Nádas viszontválasza. Míg ugyanis Faragó-Szabó vitatja Nádas Péter néhány kijelentését, addig Nádas jórészt semmi ilyesmit nem tesz, mégcsak nem is válaszol Faragó-Szabó érveire, állításaira. E helyett az írás terjedelméhez képest meglepően sok finom személyeskedést, anekdotázást és kioktatást találhatunk viszontválaszában. És ettől elszomorodtam.