Blogok

Shelah és a pcf – új szemlélet a számosság aritmetikában

Cantor kontinuumhipotézisét gyakran említik mind a logika, mind a matematika filozófiájában, de akár az analitikus nyelvfilozófia alappéldája is lehet olyan kijelentére, mely se nem bizonyítható, se nem cáfolható. Cantor bebizonyította, hogy a természetes számok ℵ_0 (alef null) számossága kisebb, mint a valós számok c (gót kis cé) számossága. Cantor maga vetette fel, hogy plauzíbilis az a feltevés, hogy nincs e kettő között más számosság. Ez a Cantor-tétel szerint azt jelenti, – lévén c = 2^(ℵ_0) – hogy ℵ_0 és 2^(ℵ_0) között nincs számosság.

 

A világ 2036-ban

Május végén az MTA Jövőkutatási Bizottsága pályázatot tett közzé "A világ 2036-ban" címmel. Szeptember 10-ig lehet beküldeni a pályaműveket. Pesszimista lévén én egy üres csatolt dokumentumot fogok beküldeni, "A legrosszabb forgatókönyv" címmel (copyright).

 

A szőke bestia (junik magyar fajta)

Kedvenc lapomban (na jó, mellékletében) találtam. Kicsi. A világ. Magyarok mindenütt. Szőkék, szépek és diszkrétek. Telefonszámuk is van ...

 

Magyar Tudományos Akadémia :-DDDD

(Ide kéne valami frappáns Karinthy- vagy Joseph Heller-idézet mottónak)
Egyszer már leírtam itt, hogy mennyivel jobban járunk, ha a hazai tudományos élet ún. visszásságain inkább nevetünk, mint bosszankodunk: ez utóbbira is van elég okunk, ám eredménye úgyis csak az egészségkárosodás, míg állítólag a nevetés viszont egészséges. És nem is kell nagyon erőlködni, hogy megtaláljuk a bohózati elemeket a hazai tudományos életben; elég csak eltekinteni attól, hogy miről van szó (tudományról meg azért mégiscsak pénzről is, légyen az akármennyi). Az MTA elnöke például nemrég olyan vicceset mondott, hogy komolyan elgondolkodtam: talán annak idején a Legnagyobb Magyar valójában a kifinomult magyar humort támogató intézmény alapítására ajánlotta fel az adófizetők egy évi jószágát (vagy az a sajátja lett volna?).

 

Mi a legjobb dolog a világon?

Trükkös kérdés, idővel meglesz a válasz mindenre.

 

Statisztikai kvázideterminizmus

Eddigi szórványos adatgyűjtésem alapján abban reménykedtem, hogy ha eltűnőben nem is, de legalább visszaszorulóban van a statisztikai kvázideterminizmus - ezt a szép kifejezést arra alkottam meg, hogy a sportriporterek, (sejtésem szerint) különösen ha focit közvetítenek, képesek rejtélyes, ám annál reálisabb hatóerőt tulajdonítani a lehető leghülyébb statisztikai adatoknak. Mintha annak, hogy a német válogatott utoljára 1952-ben rúgott a második félidőben kettőnél több gólt olyan csapatnak, melynek a nevében szerepel a D betű, bármi jelentősége volna az éppen aktuális meccsre nézve. Kvázideterminizmusról van szó, mert ugyan a sorozatok arra törnek, hogy folytatódjanak, de van esély az átok megtörésére - csak éppen keményebben kell dolgozni egy sorozat ellen, mint annak támogatásával.

 

Kifordított abszurd (abszurd poszt)

Most nem olyan dolgokról akarnék, hogy a neten mennyi minden abszurd.

 

EISZ hozzáférés bárhonnan

Most alapból a Windowsos megoldást mutatom akkor.

 

Az EP-rutin

Elolvasgattam az új Esterházy-könyvet, nettó néhány óra, mondhatni rutinmunka és (most következik az a rész, amit hivatalosan nem mernék leírni, ezért jó, hogy feltalálták/felfedezték a blogot, erre való, (vagyis) erre használom) megírni is valószínűleg rutinmunka lehetett. De ezt most nem úgy értem, vagyis hát nem csak.

 

Tudományos watchdog?

Egy közeli családtag, aki X egyetem Y karának Z tanszékén dolgozik, rendszeresen hoz haza csúnyábbnál csúnyább történeket; adminisztratív baromságoktól tudományos típusú szerencsétlenkedéseken és ki-kinek-a-mije-és-ebből-mi-következik bonyodalmakon át a szimpla (!) rosszindulatig. És nem találkoztam még olyan emberrel, akinek minimális köze volt a felsőoktatáshoz (akár diákként is) vagy a tudományos élethez, és ne tudott volna számtalan hasonlót.
Ezek a csúnya és nem csak erkölcsileg (valamint a rövidebbet húzó dolgozók számára ún. egzisztenciálisan), hanem tudományosan is romboló dolgok az esetek egészen túlnyomó részében pusztán azzal a nem éppen adminisztratív következménnyel járnak, hogy megmérgezik a munkahelyi légkört (már azok számára, akik éppen nem vesztik el a munkahelyüket egy-egy ilyen következményeképppen).

 

Adminz log

Szeretném a kedves olvasóval megosztani rendszerünk egyik kedves feature-élményét; a drupal ugyanis számon tartja a keresett kifejezéseket, és hát némelyikük valóban érdekes. Mellékelem a google által nyilvántartott leggyakoribb keresőkifejezéseket az szv.hu-ra vonatkozóan.

 

A mindig elmaradó olvasmányok

Vannak művek melyekről az ember rendszeresen hall(gat), olvas, utalgat rájuk, rosszabb esetben még társalog is róluk, meg úgy érdekli is (, böki a csőrét – igen, szoktam tinikkel beszélgetni, és úgymond megéri) és ha néhanapján előkeríti őket és beléjük talál olvasni, azt még élvezi is, de valamiért e különleges műveket sose sikerül elolvasnia (és akkor most, az egyszerűség kedvéért, ne feszegessük, hogy mikor fejeztük be valaminek az olvasását, és hogyan is "sikerül"). Sokszor még hirtelen (minden tizedik utaláskor, vagy valami egyéb kézenfekvő rendszer szerint, hisz talán nem is vagyunk oly bonyolultak) kedvet is kapunk e különlegesen félretett művekhez, hogy majd most aztán mindenképpen, úgyis annyi ideje esedékes, meg aztán milyen jó lenne – aztán persze pont a kellene, meg ez az annyi ideje már ráadásul ami szinte garantáltan visszafog…Persze vannak az olyan művek emellett, melyeket tényleg csak „i would like to have read” de nem „i would like to read” (Ulysses, Sein und Zeit, nem sorolom), de most nem ezekről beszélek, nem a sznob (na jó, műveltségi) oldaláról. Úgy tűnik vannak érdekes, „bejövő” könyvek is, melyekhez valahogy "sose jutunk el igazán" – éveken át. Nálam ilyenek Sinkó Ervin optimistái, a varázshegyelés sűrű levegőn, Bahtyin karneváli népikultúrálása, Kolakowski marxizmusrólmindentháromkötetbenese, Furet afranciaforradalomaztánténylegnemisvoltolyannagyszáméseztmostbizonyítomis-könyve, Feyerabend módszerellenzése.

 

Kockák

Fakupában két (ugyanolyan) dobókocka. Megrázzuk, kiborítjuk. Mi a valószínűsége, hogy két hatos az eredmény?

 

Az Én Reformjavaslatom

Alkotó értelmiségiként kissé szégyellem is magam, hogy mindezidáig nem tettem javallatot arra, hogy hogyan is kellene átalakítani a magyar (...)-t. Igazából az APEH segített, pontosabban a [...] intézmény, amely úgy fizetett a feleségemnek, hogy annak eredményeképp ma 106 440 forintot fizethettünk be az adóhatóságnak. Nem is az, hogy nyilván más ezt egy összegben kiadni, mint havi 8870 Ft-ot, hanem hogy ahelyett, hogy azt a pénzt nem is látnád, egyszerűen egy rubrikában van a fizetési papírodon, hogy mennyivel kevesebbet kapsz egy másik rubrikához (ún. bruttó) képest, ehelyett ott van a kezedben, igazi pénz, igazából befizeted. (Igazából nem én fizettem be, de ez mellékes.) Szóval ez adta az ötletet az Én Reformjavaslatomhoz, ami egyszerre javítja az adómorált és az állam átláthatóságát, sőt, egyéb kívánatos hatásai is vannak.

 

A befejezetlenség mítosza

Van valami nagyon izgató a befejezetlen művekben, valami misztikus; mítoszuk ráadásul pont fordítva működik, mint ahogy az az irodalmi szövegek körül történni szokott. A befejezett nagy műveket ugyanis az életrajz mitizálása által szokás magyarázni (hogy aztán az irodalom-, filozófia- és egyéb történészek élvezettel demitizálhassanak), míg a befejezetlen nagy műveknél azt látjuk, hogy még abban az esetben is, mikor a hétköznapi józan ész számára úgy tűnik, hogy a szerzőt az akadályozta meg a mű befejezésében, hogy elhalálozott, tulajdonképpen a befejezetlenségnek akkor is "belső" okai vannak: maga a mű, nem nagysága ellenére, hanem éppen abból következően befejezhetetlen.

 
XML csatorna