Blogok

Cantor-tétel ... Hol a hiba?

Nyugtalanító amit a http://www.geier.hu/Cantor/Cantor_rovid.htm szöveg alkotója állít. Biztos nincs igaza, de vajon hol a hiba? Például az biztos hibás, ahogy a halmazelméleti relációt (azaz egy halmazt) kétváltozós predikátunként kezel. De mi okozza a törést egészen pontosan a gondolatmenetben?

 

Calculus infinitesimalis

Mégis csak csodálatos a differenciálszámítás hatékonysága. És most nem arról a hatékonyságról beszélek, amit a fizikai alkalmazásokban tapasztalunk, hanem magán a matematikán belüli hatékonyságáról. Ami algebrailag, vagy elemi úton meg nem tehető, azt az analízis egy csapásra elintézi. Descartes a függvénygörbékhez húzott érintő meghatározásának problémáját még az algebra módszereivel oldotta meg. Az érintőt – mint mindig – úgy definiálta, mint azt a határhelyzetet, amit a görbét szelő egyenes felvesz, midőn a szelő két metszéspontja egybeesik. A számítás ekkor egy n-edfokú egyenlethez vezet, melynek két egybeeső gyökét kell keressük. A megoldást valamiféle diszkrimináns nulla voltából kell meghatároznunk (pl.: másodfokúnál a jól ismert gyök alatti kifejezés: b^2-4ac az, ami nulla).

 

Saját képemre és hasonlatosságomra

Alkatomnál, neveltetésemnél és sok egyéb körülménynél fogva (talán a hormonháztartásnak is köze van ehhez?) világéletemben úgy fogyasztottam a filozófiai szövegeket, hogy a klasszikus "mit mond, hogy érvel mellette, miből mi következik, miből hiszi, hogy következik belőle mi, pedig nem is" satöbbi módszerrel igyekeztem őket olvasni (vagyis nem csak utólag, például vizsgára készülésnél így megemészteni).
Eközben rémülettel vegyes irigykedéssel tekintettem azokra (barátaimra és szövegekre egyaránt), akik a részletekkel, apró összefüggésekkel mit sem törődve nekimennek annak, amit a könyv (számukra) mond, a lényegének vagy annak, amiről "valójában" szól, ami történik benne.

 

Az ítéleterőben való hit kritikája

Meglepett (és kellemes egyáltalán nem volt) az, hogy másfél évtizeddel a rendszerváltás után milyen erős az ítélkezésre való hajlama sokaknak, a „zsigeri tudás” milyen „fenséges” tort ül napok óta. Mintha nekünk [(igenis!) távolállóknak, kiknek ismeretei részlegesek, hiányosak, átérzőképességünk pedig véges, már ha egyáltalán próbára tesszük)] kellene elítélni Szabó Istvánt [igencsak jellemző, hogy ezt a tényfeltárást kapásból leleplezésként nevezik meg – mintha a tény már önmagában (úgymond) helyretenné az embert], vagy megbocsátani őneki (mintha nekünk tett volna rosszat, minket bántott volna meg, és ezért nagylelkűek lehetnénk/illene lennünk vele szemben hirtelen). Mintha nemcsak egyből értenék, hogy „miről is van itt valójában szó,” és hogy mindez morálisan-politikailag mit is jelent pontosan, de egyben ránk is tartozna kimondani a (végső) szentenciát. Mintha a mi illetékességünk magától értetődő lenne...

 

Dedukciótétel

A matematikai intuícióról és a kondicionálisról folyó vita késztetett arra, hogy feltegyek egy kérdést a Dedukciótétellel kapcsolatban. Ez a tétel egyébként a "kondicionálisos vita" szempontjából is fontos lehet, mert a bizonyításelméleti szemantika szerint egy operátor jelentését bevezetési és kiküszöbölési szabálya adja. A -> jelnek pedig a modus ponens a kiküszöbölési szabálya és a Dedukciótétel a bevezetési szabálya.

 

Gasztronómia II. - az anti-Lehel piac

Nem tudom, szokott-e bárki is arra vágyni, hogy általános iskolai menzája étkeit viszontláthassa, viszontízlelhesse. Én a magam részéről nem.

 

Helyesírás

Mindig gondjaim voltak a helyesírással. Ha ebben a szövegben véletlenül nincs helyesírási hiba, az nem engem, hanem a számítógépes szövegszerkesztõt dicséri.

 

gy.b.log didaktikus kondícionális

Előző félévben A tudományos gondolkodás alapjai c. undergraduate kurzust tanítottam; ez egy alapozó kurzus vegyes hallgatóság részére, többek között némi bevezető szintű logikával kiegészítve. Talán meglepően hangzik, de tanítási szempontból a fő nehézségeim egyike a materiális kondícionális igazságtáblázatának motiválása volt.

 

Írt egy könyvet. Kutyákról.

Bächer Ivánnak megjelent egy könyve. Hatlábú. Ez a címe.
Sajnos a legtöbb mondatát feldarabolja. Több darabra. Így.
Ráadásul nagyon sokat még külön bekezdésbe is szed.
Sajnos ez engem idegesít.
Nagyon.

 

A Nibelung-lakópark

Még filozófiáról sem tudok nagyon írni, pláne nem drámáról, legfeljebb annyit szoktam tenni, hogy képletekhez próbálok magyarázatot fűzni -- bár, ha igaza van Wittgensteinnek, akkor a képletek magukért beszélnek és feleslegesen tépem a számat. Azonban, most késztetést érzek arra, hogy felhívjam a figyelmeteket Térey János, A Nibelung-lakópark című drámájára, mely nagyon megmelengette a szívem. A Krétakör előadása is nagyon jó a budai atombunker-sziklakórházban (erről több helyen olvasható a neten), de ami igaziból felkeltette az érdeklődésemet, az a szöveg volt. Szép, élő és erős szöveg. Hihetetlenül képszerű és pont ott vannak benne a "bazdmegek", ahol mi magunk is íly módon fakadnánk ki. Hagen, a terrortörpe története hihető és szívhezszóló. A többi rúgnivaló alak mellett olyan hős, akivel szívesen együttérzünk.

 

Karácsony a föld bolygón

Nem, nem újabb karácsonyi jókívánságról van szó.

 

Fontos ember vagyok és kész!

Így karácsony előtt jól jött megint.

 

Pinter paradoxon

Harold Pinter a Nobel-díj átvétele alkalmából tartott beszédében a következő kérdést teszi fel:
“How many people do you have to kill before you qualify to be described as a mass murderer and a war criminal? One hundred thousand?"

A kérdés formája hamar eszünkbe juttatja a szóritész-paradoxont. Ám mielőtt hozzákezdenénk a paradoxon nyelvi, logikai, ismeretelméleti és metafizikai elemzéséhez az is eszünkbe kell jusson, hogy a kérdés ilyen profán analitikus megközelítése könnyen az Eichman-szerű zombi nácikhoz hasonlóvá tehet, ha nem figyelünk oda, hogy a szavaink jelöletei ezúttal nem homokszemek (a gépezetben), hanem emberek.

 

Nyílt levél az alapkutatásért

Hozzánk ma érkezett:

 

Spam-költészet 2. - amit tesz az nem ül

"Üdvözletem ön -höz."

 
XML csatorna