Blogok

Pinter paradoxon

Harold Pinter a Nobel-díj átvétele alkalmából tartott beszédében a következő kérdést teszi fel:
“How many people do you have to kill before you qualify to be described as a mass murderer and a war criminal? One hundred thousand?"

A kérdés formája hamar eszünkbe juttatja a szóritész-paradoxont. Ám mielőtt hozzákezdenénk a paradoxon nyelvi, logikai, ismeretelméleti és metafizikai elemzéséhez az is eszünkbe kell jusson, hogy a kérdés ilyen profán analitikus megközelítése könnyen az Eichman-szerű zombi nácikhoz hasonlóvá tehet, ha nem figyelünk oda, hogy a szavaink jelöletei ezúttal nem homokszemek (a gépezetben), hanem emberek.

 

Nyílt levél az alapkutatásért

Hozzánk ma érkezett:

 

Spam-költészet 2. - amit tesz az nem ül

"Üdvözletem ön -höz."

 

Cillit Bang!

Én nem tudom, ki mibe szerelmes, mármint ami az operációs rendszerét illeti, én megtaláltam az igazit.

 

gy.b.log nagymama fixpontja

Régen ígérgetem már valakinek, hogy írok egy-két bekezdést a nagymama-paradoxon és a fixpont-tételek kapcsán. Email-küldés helyett inkább ide illesztem, hátha mást is érdekel.

 

Molnár Ferenc kéziratok

A múlt héten elkezdtem dolgozni a helyi Houghton könyvtárban. Magyar és holland kéziratokat katalogizálok. A munka nem érdektelen, és közben találtam egy-két Molnár Ferenc kéziratot. Az egyik egy Császárné c. darab vázlata 1948-ból -- egy szegény asztalos beleszeret Sissibe, folytatása habkönnyű komédia. A másik egy rövid filmnovella, főszereplője egy Jacques Henriot nevű gazdag pasi, aki beleszeret egy nőbe. A nő lelép Hollywoodba, pasi megy utána, elszegényedik, de végül a nő beleszeret. Habkönnyű komédia.

Van valakinek ötlete arról, hogy ezek a művek végül megjelentek-e? Lett-e belőlük valódi dráma, film? És ki lehet az a Rudi nevű pasi, akinek Molnár mindkét művét dedikálta? Érdekelne....

 

Absztrakt panda

Kaptam egy levelet a WWF Magyarország igazgatójától, aszongya, "Tisztelt Hölgyem/Uram! El tud képzelni egy világot a fenséges tigris vagy az elbűvölő panda nélkül? A hiúz elegáns fürgesége, a madarak hihetetlen változatossága vagy a bálnák gyönyörű hangja nélkül?" Hát jelentem, el tudok képzelni, mi több: az én világom pont ilyen, abban szerencsére nincs fenséges tigris, a bálnák énekét nem hallottam (csak egyszer egy szörnyű giccses, "A bálnák éneke" vagy hasonló című előadásból pár percet), a madarak pedig az én világomban egyáltalán nem hihetetlenül változatosak: van élő galamb, döglött galamb, veréb, néha varjú. Elbűvölő pandát a tévében nézhetnék, ha akarnék (nem akarok), de a tévében akkor is lennének, ha a valóságban már rég kihaltak volna.

 

Spam-költészet - úsznak a hűvös vizeken

Egy szép példány.

 

Magas kultúrát a (buta) népnek!

Itt a Budapesti Őszi Fesztivál, aminek a kommunikációja, számomra legalábbis úgy tűnik, a következő szép gondolatra épül: no, ez magas kultúra, de hogy te is értsd, bulváron nevelkedett kis hülye, leereszkedünk hozzád, és a te színvonaladon gügyögve lenyomjuk a torkodon.
Szereted a képregényeket? Akkor teszünk a műsorfüzetbe ilyen képeket, motor meg szexi nő, igaz, semmi közük sincs semmihez, ami történik majd. De színesek, és te azért bolondulsz, ugye! És hát a szövegek! Ó, azok nagyon szépek. Először nézzük a kihajtogatható szórólap intróját:

 

Múzeum

Páncélmúzeumban voltam. Nem szoktam páncélmúzeumba járni, úgyhogy az élmény meglepő volt. A Higgins Armory Múzeum Worcesterben maga a többé-kevésbé jó értelemben vett anakronizmus. A domb tetején, tipikus külvárosi amerikai utca végén található a volt acélmű, amely most múzeumként funkcionál. Higgins úr, a helyi acélmágnás európai útjai során belebolondult a páncélokba, és gyárának egy részét múzeummá alakította a múlt század közepe táján. Acél, vas vagy arany, Higgins számára a megmunkált fém volt az esztétikum csúcspontja.

A volt gyár modern acélhéja manapság középkori várat rejt, a kiállítás nagy része az óriási méretű ál-gótikus lovagteremben található. A modern lépcsőházban az ablakokból a lepusztult Greendale Mallra nyílik a kilátás, az ajtót kinyitva azonban a középkorban találja magát az ember. S noha persze a középkort nem lehet reprodukálni, a félhomályos lovagteremnek, ál-öregített köveivel és mennyezetével együtt, valamelyest mégiscsak sikerül a gótika hangulatát megidéznie. Az igazán érdekes dolog azonban nem ez, hanem mindaz, amit a képzetlen látogatónak sikerül megtudnia a páncélok történetéről.

 

Időutazó Találkozó

Aki esetleg nem tudná, 2005. május 7-én Időutazó Találkozót tartottak az M.I.T.-n. Ahogy a szervezők éles logikával rámutatnak, ilyenből elegendő egyet megszervezni a világtörténelem során. Azt már én teszem hozzá, hogy nem mindegy, hogy hogyan.
 

Az iPod és a kőbalta

Azt írja egy bizonyos Csordás Attila nevű szerző a Magyar Narancsban az iPodról szóló tényfeltárásában, hogy "Markus Giesler, a torontói York Egyetem marketingprofesszora megalkotta az ún. technotranszcendencia fogalmát. Fanatikus podszterek sokszor a testük kiterjesztéseként érzékelik Podjukat, nem egyszerű mp3 lejátszónak." Minden tiszteletem a professzoré, de nem tudom elhessegetni a gyanút, hogy ha az emberré váláskor hős eleink gondoskodtak volna arról, hogy minden törzsben legyen egy filozófus, akkor azok hasonló elméletet alakítottak volna ki a kőbaltával kapcsolatban.
 

A filozófiatanítás aktuális kérdései, avagy Erkölcsfilozófia a polgári gondolkodásban

Egy rokonom most kezdi a *** főiskola +++ szakát, és filozófiát is tanulnia kell. Megkérdezte tőlem, hogy mit válasszon, mire én felkerestem a honlapot, és megnézegettem a kurzusleírásokat. Igazi gyöngyszemek egész sorával találkoztam. Az "Erkölcsfilozófia a polgári gondolkodásban" csak egy a sok közül. Még néhány különösen tetszetős darab: (kontrollcé-kontrollvé módszerrel idézve, tehát lehetne sok-sok [sic!]) "Az ember az ókori görög gondolkodásban és a keresztény gondolkodás tükrében." (Ez a tükrében, ezt fel kéne venni a tiltólistára közvetlenül a "kor- és kórkép" után.) "A szubjektív és objektív idealista filozófiai iskolák váltakozása." (Bár tudnám, mi az az objektív idealista iskola!)
 

Ulysses, Brian élete, Trainspotting (Alkalmas ez a hely nekünk. Építsünk egy vécét.)

Folytatom az Ulysseshez talált külső fogódzóim bemutatását. Egyre kevésbé tűnik véletlennek az a tematikai hasonlóság, ami Monthyék poénjai és Joyce ötletei között felfedezhető. Ezúttal a gyarmatosítókról alkotott vélemény kerül terítékre, és ennél a pontnál csatlakozik be a skótok vonata is. Az interpretálást az olvasóra bízom.
 

tömegolvasás, tömegtermelés, felvillanások, specializáció

Egy ideje már „készülőben vagyok” egy komolyabb vizsgára, melyet majd szeptemberben fogok (remélhetőleg) letenni. Emiatt elég szisztematikusan kell anyagokat olvasnom mostanság, ami (főleg így nyáron) eléggé szokatlan számomra, aki ennél szabadabban szoktam búvárkodni (szokásos, de/és nem kopó élvezettel). Szerencsémre vizsgatémáimról, melyeket én jelölhettem ki még a tavasszal, egyre jobban érzem, mennyire összefüggenek, sőt, szorosan összetartoznak. Szinte bármelyik van terítéken, majdnem mindig szó esik a többiről is. Rendszeresen arra figyelek föl, hogy a művekben (melyek többsége kurrens, angolszász történészi munka) sokszor a véletlenszerűen megírt, szabadabban előadott megnyilatkozások a legfigyelemreméltóbbak, az olyan megjegyzések a legérdekesebbek, melyek nem a mű központi kérdéseiről mondanak tudatos, hosszú idő alatt kialakított véleményt, hanem egy merészebb, váratlanabb, markánsabb álláspontot villantanak föl. Ez persze származhat adott esetben tudatlanságból is – abból, hogy a szerző nincs igazán tisztában mit is „kellene” erről gondolnia a könyvtárnyi szakirodalom tükrében.
 
XML csatorna