A szemantika perspektívái című workshop írásos anyagairól

2005. június 20-án az MTA Nyelvtudományi Intézetében a Miskolci Egyetem Filozófiatörténeti Tanszékének társszervezésével egy minikonferencia zajlott le A szemantika perspektívái címmel. Ennek az egynapos konferenciának az volt a célja, hogy közelebb hozza egymáshoz a szemantikához kapcsolódó területeken dolgozó nyelvészeket, filozófusokat. Ezen találkozó "jegyzőkönyvei" az alábbi írások, amelyekben az egyes területek legkiválóbb magyar képviselői érveltek az általuk képviselt nézetek mellett.

A workshop középponti témája az ún. kognitív és az ún. igazságfeltételes (vagy modellelméleti) szemantikai irányzatok között fennálló különbségek elemzése és a közöttük elképzelhető együttműködés lehetőségeinek feltárása volt. A konferencia címe ezért két értelmet is rejt magában: a két iskola különböző rátekintését, perspektíváját a jelentés fogalmára, illetve azokat a jövőbeli kilátásokat, amelyeket e két - látszólag igen eltérő - megközelítés a maga (és a másik iskola) számára elképzel.

A jelentés fogalma a nyelvészekén kívül természetesen a filozófusok érdeklődési körébe is beletartozik. Ezért a workshop programját úgy állítottuk össze, hogy a kép kiegyensúlyozott legyen. Ebben nagy segítséget kaptunk a Miskolci Egyetem Filozófiatörténeti Tanszékétől, személy szerint Forrai Gábor tanszékvezetőtől. Az alapeszme, amit meg szerettünk volna valósítani az volt, hogy az egyes nyelvészeti szemantikai iskolákhoz kapcsolható filozófiai háttér, illetve ezen iskolák filozófiai elkötelezettségei a lehető legnagyobb mértékben explikálva legyenek. Az egyes előadók természetesen saját döntésüknek megfelelően tehettek eleget ennek a kérésnek. Például, míg Forrai Gábor előadásában a kognitív szemantikához kapcsolható általános kérdéseket feszeget, Zvolenszky Zsófia egy konkrét példán mutatja be, hogy a filozófus mindennapjaiban hogyan jelenik meg a modellelméleti szemantika. Mindkét választás hasznosnak bizonyult a nyelvészhallgatóság számára, mert bepillantást engedett egy általuk talán kevésbé ismert, de rokon műhely szakmai titkaiba.

A konferencia szerkezete határozott mintát követett. Először a filozófusokat kértük meg, hogy vázolják saját hozzáállásukat a két szemantikai paradigmával kapcsolatban. Az előadásokra - akár nyelvész, akár filozófus tartotta őket - minden esetben kritikai reflexiókat is kértünk. A filozófiai háttér tisztázása után jöttek a nyelvészek, szintén mindkét oldal védelmében, s ezekre újabb kritikai reflexiók következtek "a másik oldalról". Végül a hallgatóság bevonásával érdekes szabad vita alakult ki az elhangzottakról.

Az alábbiakban némi elméleti hátteret próbálunk meg nyújtani a szövegek olvasásához.

Igazságfeltételes vs. kognitív szemantika

A modern szemantika egyik rendkívül nagy hatású irányzata az ún. igazságfeltételes vagy másként modellelméleti szemantika. E megközelítés a matematikai logikából eredeztethető, és Gottlob Frege valamint Alfred Tarski munkáira vezethető vissza. Tarski eredetileg az igazság fogalmának jellemzését tűzte ki célul, kizárólag a formális (azaz mesterséges) nyelvek osztályára szorítkozva, de elképzelései azóta nagy népszerűségre tettek szert a természetes nyelvvel foglalkozó nyelvészek és logikusok között is, különösen Donald Davidson programadó írásainak következtében. Itt azonnal meg kell említeni Richard Montague (1930-1971) amerikai logikus munkásságát is, amely hatalmas lendületet hozott ebbe a vállakozásba és hatása mai napig igen erősen érezhető.

Mint említettük, a modellelméleti szemantika alapvetően a logikai hagyományba illeszkedik. Ez sokak szerint bizonyos fokú előzetes elkötelezettséget is implikál a részéről a nyelvi jelentés "platonista" felfogása irányában, s ez gyakran kritika tárgyává is teszi a nyelvészek részéről. Ezen a képen nem sokat javít, hogy Montague maga egy híres cikkének elején (English as a Formal Language, 1970) egyenesen így fogalmaz: "A leghatározottabban visszautasítom azt a felfogást, miszerint lényegi különbség lenne a logikusok formális nyelvei és a természetes nyelvek között." Érthető talán, hogy ez a megközelítés nem minden nyelvésznek nyerte el a tetszését, hiszen ebben a paradigmában bizonyos értelemben nem is esik szó a nyelvet használó, azon keresztül kommunikáló emberről, a maga sajátos (biológiai és egyéb) meghatározottságaival.

A modellelméleti szemantikával párhuzamos iskola, a kognitív szemantika egyik legfontosabb előfeltevése szerint a mentális reprezentációk önálló síkot alkotnak, s a természetes nyelvi kifejezések jelentése pontosan ebből a tartományból kerül ki. Más szóval a külső valóságnak nincs különösebb szerepe a nyelv kifejezéseinek interpretációja során; a nyelvésznek kizárólag a nyelvi objektumok és a mentális reprezentációk közötti kapcsolattal kell foglalkoznia. Az igazság és hamisság fogalmai tehát nem a nyelv és a külső valóság között közvetítenek, hanem a mentális reprezentációk és a külső valóság között. Ez utóbbi kapcsolat részletei azonban nem jelentenek megoldandó problémát a kognitív álláspontot elfoglaló nyelvész számára, hiszen - egy híres szlogennel élve - "a jelentés a fejben van."

Ebből következik a két megközelítés által érdekesnek tartott problémák sajátos megoszlása is. Míg a modellelméleti szemantikust első sorban a nyelv logikai vonásaival kapcsolatos tényezők érdeklik (kvantifikáció, modalitás, intenzionalitás, stb.), addig a kognitív szemantikust inkább az emberhez mint nyelvhasználóhoz kötött vonások (metaforizáció, a térbeli viszonyok általános célú felhasználása, metonimikus jelentéseltolódások, stb.) foglalkoztatják. A kognitív szemantika tehát a kognitív tudománnyal rokonítható. Ez az iskola azután két alcsoportra bontható, annak függvényében, hogy művelői mennyire látják modulárisnak a nyelvi kompetenciát. Az úgynevezett moduláris kognitív nyelvészet művelői feltételezik, hogy a nyelvtudás egymástól és a világismeretektől elválasztható egységekben van tárolva. Ezzel szemben az ún. holisztikus kognitív szemantika hívei mesterséges melléktermékként elutasítják az ilyen elhatárolásokat, és a nyelvtudást és a vele elválaszthatatlan kapcsolatban állónak tekintett világismereteket egy egységként kezelik.

Az előadások

A kognitív felfogás sajátosságairól az olvasó igen részletesen olvashat Kiefer Ferencnek a konferenciát megnyitó, irányadónak szánt összefoglaló cikkében. Technikai okoknál fogva a cikk sajnos csak angol nyelven volt elérhető, de a Szabad Változók olvasóközönségét figyelembe véve, ez nem lehetett akadálya az elérhetővé tételének.

Míg a modellelméleti szemantika támaszkodhat a logika történetében kialakult filozófiai paradigmákra, a kognitív szemantika filozófiai háttere még alakulóban van. Egy lehetséges filozófiai háttérelmélet az ún. konceptuális szerepek szemantikája, amelyet Forrai Gábor mutatott be előadásában.

Mint említettük, a workshop szerkesztésének alapelve a polarizáció volt: ahhoz, hogy világossá váljanak a nézetek, kritikai módon ütköztetni kell őket. Ezt több szinten is meg kívántuk valósítani. Az egyes nagyobb lélegzetű előadások kapcsán kritikai referenseket kértünk fel, akiknek feladata az elhangzott előadás rövid, lényegretörő megkritizálása volt. Forrai előadására Ambrus Gergely adott részletes reakciót, rámutatva a fogalmi szerep szemantika lehetséges gyenge pontjaira.

Az igazságfeltételes szemantika egy "filozófusi alkalmazását" Zvolenzky Zsófia mutatta be. A dolog természetéből adódóan ez az előadás meglehetősen technikai jellegű volt. Zvolenszky alább olvasható írása az előadásban elhangzottak bővített és némiképp átdolgozott változatának tekinthető, amely a nem szakember számára is követhető (de továbbra sem könnyű) olvasmány.

Zvolenszky előadására Bodnár István reflektált (sajnos, ő egyéb elfoglaltságaira való hivatkozással nem tudott írásos anyagot a Szerkesztőség rendelkezésére bocsátani.)

A workshop nyelvészeti része két kitűnő nyelvésznek, Pelyvás Péternek és Kálmán Lászlónak az előadásai köré csoportosult. A két előadás írott anyagából is kitűnik, hogy aktív párbeszédről van szó, az előadók egymás megnyilatkozásaira reagálnak. Pelyvás a kognitív oldal képviselőjeként a hagyományos saussure-i strukturalista elvek újragondolását illetve az azoktól való eltávolodást szorgalmazza, az általa a modalitás területéről példaként hozott jelenségek pedig véleményem szerint komoly kihívást és problémagazdagságot hordoznak a modellelméleti oldal képviselői számára is. A nyelvészethez kevesebbet értő olvasónak talán érdemes Pelyvás és Kálmán cikkeit "párhuzamosan" olvasnia - ez lehetséges a kölcsönös referenciák már említett gyakori mivolta miatt - mert sok olyan terminust és összefüggést, amire Pelyvás már ismertként hivatkozik, Kálmán fejt ki, és fordítva.

Kálmán előadásában azt hangsúlyozza, hogy a modellelméleti szemantika pusztán precíz formális keretelmélet, amelynek nyelvészeti és filozófiai elkötelezettségei elhanyagolhatóak. Véleménye szerint szerint a modellelméleti szemantikai neutrális keret, amelyben - a feladat sajátosságából következően valószínűleg igen bonyolult módon, de - elvileg a kognitív nyelvészet felismerései is hiánytalanul megfogalmazhatóak.

Pelyvás Péter előadására Németh T. Enikő ad rendkívül alapos kritikai reflexiókat, amelyben szigorú kritika alá veti a holisztikus kognitív elmélet elveit és amellett érvel, hogy az elmélet bizonyos szempontból kevesebb újdonságot jelent, mint azt fel szokás tételezni.

Kálmán László előadására Alberti Gábor adott reflexiókat, amelyek a hallgatóság között is heves vitát indítottak el. Alberti a számítógépes nyelvészet irányából közelíti meg ezeket a kérdéseket, és válaszkísérlete egy valódi harmadikutas alternatívának tűnik, amely a két megközelítés előnyös vonásainak integrálására törekszik.

Köszönetnyilvánítás

A köszönetnyilvánítás mindenekelőtt az előadókat és referenseiket illeti, akik hajlandóak voltak szabadidejük egy részének feláldozásával hozzájárulni a workshophoz. Itt szeretném tehát mégegyszer megköszönni a következő előadóknak, Alberti Gábornak, Ambrus Gergelynek, Bodnár Istvánnak, Forrai Gábornak, Kálmán Lászlónak, Kiefer Ferencnek, Németh T. Enikőnek, Pelyvás Péternek és Zvolenszky Zsófiának a konferencia sikeréhez való hozzájárulást. Külön köszönet illeti Forrai Gábort a társszervezésért, továbbá Kiefer Ferenc akadémikust, aki elfoglaltságai ellenére vállalta a workshop irányadó előadásának megtartását. Köszönet illeti továbbá a Nyelvtudományi Intézet Igazgatóságát, személy szerint Kenesei Istvánt, hogy támogatta a rendezvény sikeres lebonyolítását az Intézet falai között. Kiemelt köszönettel tartozom ezen kívül természetesen Maleczki Mártának a szervezésben való segítségéért, valamint azokért az ötletekért, melyek nélkül a workshop sokkal kevésbé tudta volna betölteni a célját. Köszönöm továbbá Gárdai Kingának és Gyuris Beátának mindazt a segítséget, amit a lebonyolítással kapcsolatos ügyek intézésében nyújtottak. Végül, de messze nem utolsó sorban köszönet illeti a Szabad Változók teljes szerkesztőségét, azon belül is Bárány Tibort, hogy felajánlotta a folyóiratban való megjelentetés lehetőségét.