Az Európai Álom

Na de mi lenne Az Európai Álom? (És mi az Ázsiai, és mi az Afrikai, ...) A régi helyén az új. A teljes értékű régi helyén a teljes értékű új. Hogy ez lehetséges. Az európai álom az, hogy az undok vagy éppen kedves nagyon régi helyén megcsináljuk az újat, és a továbbiakban eltekintünk a régiben attól, ami visszatart. Például beköltözünk olyan házba, és olyan környékre, ahol már kitüntetten sok történelem (távoli és nekünk nagyon is közeli) zajlott le. Aztán ezt a történelmet magunkhoz asszimiláljuk, közben persze mi is asszimilálódunk, de ez nem tesz minket cselekvőképtelenné. Vagy van speciálisan Közép-Kelet Európai Álom? Ez az lenne? (Számomra az Európai Álom városi. Lehet, hogy a hadtörténelem leginkább mezőkhöz köthető, de az egész európai valahogy mégiscsak városokhoz. De nem ragaszkodom feltétlenül ehhez a megszorításhoz.) Akárhogy is, az Európai Álmot valószínűleg filmben, képben, plakáton, animációval sokkal jobban ki lehet fejezni, mint írásban. Lehet, hogy ez egyáltalán nem az írásvetők felelőssége és feladata. Kiírom hát a pályázatot az Európai Álom ötletes megjelenítésére! Figyelem, erre a projektre lehet eu-s pénzeket szerezni, úgyhogy ha összejön valami, abból én is kérni fogok. (Mivel hiszek egy kicsit az amerikai álomban is.) :O)
 

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.
Laczó Ferenc, 2005, augusztus 24 - 21:29
Az általad ellenvetett "két szint különbözősége" vitathatatlan, viszont hadd fordítsam furfangos dialektikával vissza (azaz: a saját javamra) az érvedet: nem-e pont EZ jellemző, hogy "mások álmodják" Európát és Amerikát (a mai giccsadagom ezzel remélhetőleg kimerült)? Talán pont ez is része az alapvető különbségnek, hogy az egyik elsősorban egy értelmiségi álom, konkrét tartalmak nélkül, a másik meg egy "köznapibb," "túl konkrét" tartalmakkal. A nagy hantagépnek viszont most nem vágnék vissza. Elismerem, érdekes a gondolat, mégha kicsit megfoghatatlan is. Szó mi szó, a mások álmának megvalósításával még Freud is elbajlódna, mint sajátságos tünettel. A kollektív európai komplexusról meg még ennyi értelmes dolog sem jut eszembe momentán sajna...
Rónai András, 2005, augusztus 24 - 16:07
Hát nem tudom, én inkább a nagy hantagép Baudrillard-dal értek egyet, aki Amerika c. könyvében olyasmit mond, hogy Amerika megvalósította Európa álmait, amiket Eu. azért nem bírt, mert mindenféle komplexusa által akadályozza magát ebben. (Ez az egyetlen állítás, amire emlékszem abból a könyvből, és könnyen lehet, hogy nincs is benne több:)) Az a kétféle dolog, amit említesz, két szinten helyezkedik el: az "európai álom" egyfajta értelmiségi mákony, amit még az értelmiségiek sem vesznek komolyan, mihelyt valami konkrét dolog következne belőle (most persze karikíroztam).
Laczó Ferenc, 2005, augusztus 24 - 12:35
Apró megjegyzés: megítélésem szerint az amerikai és az európai álom egészen eltérő utalást tartalmaz. Míg az előbbi az egyéni lehetőségek hazájaként hirdeti az Egyesült Államokat (ahol „meg lehet csinálni”; átúszol pénz és ismeretségek nélkül az óceánon, és szorgos munkával és istenadta szerencsével milliomos leszel, ráadásul békén hagynak, és azt csinálsz, amit csak akarsz), az európai álom egy közös jövőképet idéz fel bennem. Egy harmonikus, kultúráját és sokszínűségét nem megtagadó, de szelektíve megőrző „világközepét.” Talán nem túlzás messzemenő eltérésekre következtetni ebből: az egyik egy egyéni és gazdasági, a másik egy kollektív és politikai projektum. Az egyik velejéig liberális és ennek megfelelően liberális illúziókra épül, a másik absztrakt, immateriális vágyakra (is) épít, és félelemből is táplálkozik.