Ragtime

Doctorow 1975-ben megjelent könyve ideális strandolvasmány (nem túl megterhelő, viszont lehengerlő), magam most szombaton emésztettem be a Káptalan-füredi beach-en. Elképesztően összevarrt szálak szövődnek a névtelen család (kisfiú, Apa, Anya, Anya öccse) köré. Az írók legtöbbször belebuknak a valós történeti személyek ábrázolásába, különösen a fiktív személyekkel való kapcsolatuk bemutatásába. Itt csillagos ötösre sikerül megoldani ezt a problémát, olyannyira, hogy például számomra egyértelműen a történeti figurák a legérdekesebbek és legszórakoztatóbbak: Houdini a szabadulóművész, Ford az autógyáros, Morgan a pénzmágnás, Goldmann az anarchista-kommunista, no meg persze a fiktív Coalhouse Walker, aki nem sokat cicózik. Ezekhez képest pl. Táte-báró Askhenazy, Apa, Anya vagy a valósok közül Evelyn Nesbit alakja haloványabbra festődött. A 20-as címzésű szövegegységet olvastam a legnagyobb érdeklődéssel és nevetéssel, ez Ford és Morgan találkozásának törénete-rekonstrukciója überparodisztikus elemekkel. Morgan rózsakeresztes-reinkarnációs filozófiai zagyvája és Ford bunkósága együttesen ellenállhatatlan prózává és paródiává kerekedik. Utóbbiból idézek Göncz Árpád remek fordításában: „Nos –folytatta Ford-, merő véletlenségből kezembe került egy könyvecske. Az volt a címe, hogy Egy keleti fakír örökkévaló bölcsessége, és a philadelphia-i Franklin féle Újdonságok Rt. adta ki. És ebben a könyvben, ami huszonöt centembe került, megtaláltam mindent, ami a lelkemet megnyugtatta. A lélekvándorlás az egyetlen hit, amit vallok, Mr. Morgan. Ezzel magyarázom a magam zsenialitását is – némelyikünk többször él, mint más. Látja, amiért ön tudósokat fizet, s amiért körülutazza a világot, azt én már mind tudom. És mondok önnek valamit: hálából a jó ebédért, kölcsönadom önnek ezt a könyvet. Akkor nem kell olyan sok feneket kerítenie ennek a sok latin izének – mutatott körbe egy széles karmozdulattal -, nem kell Európa szemeteskannáiban turkálnia és gőzhajót építenie, hogy a Níluson hajózzon, hogy megtudjon valamit, amit úgyis megkaphat két húszasért, ha postán rendeli meg!” Ennek az epizódnak a korábbi párja az a rész, ami Freud, Ferenczi és Jung amerikai utazását írja le, igencsak szellemesen. Kicsit más. Nagyon természetes szexbeszéd jellemzi a művet, ha valaki akar benne valamit valakitől, az egyértelműen jelezheti és általában össze is jön neki, nyoma sincs benne semmi ejrópai neurózisnak. A rettenthetetlen és hősi tulajdonságokkal bőven felszerelt Coalhouse Walker ténykedése viszont felvet egy kényes kérdést a mai körülmények között: hogy akkor most lehet-e a terrorizmust etikailag igazolni valahogyan akármilyen ügyért? Walker, nyomában sok kopóval, a saját és népe öntudatáért cselekszi azt, amit. A valóság megtöri azt az egyéni praxisában sokáig termékenynek bizonyuló fikcióját, hogy a századelő Amerikájában, Ford T-modelljével együtt egyenlőként viselkedhet a fehér emberrel. Coalhouse Mihály ekkor megmakacsolja magát és sokszorosan visszafizet. Doctorow bemutatásában az olvasónak nagyon nehéz nem szimpátiát vagy legalábbis valamiféle elismerést érezni Walker iránt. A kérdés, hogy ma meg lehetne-e írni egy ilyen figurát, akiből egyértelműen terrorista lesz úgy, hogy nem az ördögöt festjük le, hanem egy esendő és megérthető embert? A kérdést tegyék fel magunknak a jövendő Doctorowok. Houdini olyan, mint egy ziháló Singer hős természetfeletti képességekkel és sok-sok természetes ésszel megáldva. Sztem az író vele azonosult leginkább. Doctorow könyve sokat enyhített az amerikai történelemmel és életmóddal kapcsolatos információhiányomon.