Analitikus módszer(ek)

Analitikus módszer(ek) – Egység a sokféleségben?

Ahogy én látom (nem hivatásos filozófusként, hanem olyan érdeklődőként, akit élénken foglalkoztat az analitikus filozófia), az analitikus irányzaton belüli sokszínűséget egyrészt az egyes kérdésekben képviselhető lehetséges álláspontok többfélesége, másrészt az egységes módszer hiánya okozza. A módszer megválasztása ugyanis esetenként nem függetleníthető bizonyos szubsztantív kérdésekben való elköteleződéstől.
Közhelynek számít, hogy az analitikus filozófia nem egy kikristályosodott világnézetet hirdető iskola (annak ellenére, hogy a mai analitikusok nagyobb része egy naturalista világkép keretein belül gondolkodik), hanem filozofálási stílus. Ezt a stílust nagyon általánosan lehet jellemezni azzal, hogy az analitikus filozófus fontosnak tartja az argumentációt, felhasználja a természettudományok eredményeit, időnként logikai eszközöket használ, és főként fogalmak, illetve a nekik megfelelő nyelvi kifejezések jelentésének elemzésével foglalkozik.
Az analízis mint filozófiai módszer mibenlétéről alkotott elképzelések történetileg változtak. Már az „alapító atyák”(Russell, Moore, korai Wittgenstein) műveiben is különféle módszereket találhatunk. Később a logikai pozitivisták, Austin és a késői Wittgenstein módszerfelfogása is különbözött egymástól.
Amennyire én látom, az analitikus filozófia jelenlegi helyzete sem jellemezhető egy monolitikus módszertan alapján: többféle, az adott tárgyterülethez illő, legitimnek tekintett módszer van forgalomban. Ahogy Anthony Quinton ezzel kapcsolatban megjegyzi, az analitikus filozófusok attitűdjét ez a mondás jellemzi: ’Nem számít, hogy egy macska fekete-e vagy fehér, amíg egeret fog.’ Az alábbiakban felsorolok néhány fontos módszert, a teljesség igénye nélkül:

– Fogalmi analízis: szükséges és elégséges feltételek keresése. Példák: a propozicionális tudás fogalmának klasszikus elemzése a hit, igazolás és igazság fogalmaival; a jelentés grice-i elemzése. Problémái:
a) felmerülhet az analízis paradoxonja b) kérdés, hogy egyáltalán definiálhatók-e a fogalmak c) feltételezi az analitikus-szintetikus különbség érvényességét.

– Reduktív analízis: egy adott állítás visszavezethető más típusú állításokra, amelyek miatt igaz. Példa: a fenomenalizmus szerint a fizikai tárgyakról szóló állításokat érzetadatokról szólók teszik igazzá.

– Kontextuális analízis: egy kifejezést úgy definiálunk, hogy megadjuk azoknak a mondatoknak az átfogalmazási módját, amikben a kifejezést használjuk. Példa: Russell módszere a határozott leírások kiküszöbölésére.

– Filozófiai vagy természetes nyelvi állítások logikai-szemantikai szerkezetének elemzése: példa: Davidson eseményszemantikája.

– Az ellenpéldák módszere mint a fogalmi elemzés kritikája. pl. Gettier-ellenpéldák gyárthatók a tudás klasszikus elemzéséhez

– Transzcendentális érvek. általános sémájuk: Létezik (bizonyos típusú) tapasztalat – a p állítás igazsága konceptuálisan szükséges feltétele e tapasztalat lehetőségének – tehát p igaz.

– Gondolatkísérletek. Ezek nemcsak a fogalmi elemzésnek nyújthatnak ellenpéldákat (pl. Gettier), hanem egy álláspont koherenciájának, vagy bizonyos modális állításoknak az alátámasztására is felhasználhatók. Kérdés, hogy bizonyító erejűek-e, és hogy az elképzelhetőségnek (intuíciónak) milyen a viszonya a lehetőséghez. (lásd Csordás Attila tanulmányát itt az szv-n).

– Átgondolás egyensúlya (Rawls): induljunk ki néhány átgondolt intuitív ítéletből (pl. az igazságossággal kapcsolatban.) 2. Fogalmazzunk meg elveket, amik érthetővé teszik ezeket az ítéleteket. 3. Ha az ítéletek és az elvek nincsenek összhangban, változtassunk az elveken vagy az ítéleteken. Ennek változatait az etikában és a politikafilozófiában alkalmazzák.

– Paradigmatikus eset érv: korábban a ’köznyelvi’ filozófusok egyes szavak tényleges, mindennapos használatának paradigmatikus eseteire hivatkoztak filozófiai vitákban, ma már nem nagyon találkozunk vele, bár néhány wittgensteiniánus szerző még használja.

– Magyarázóerőn alapuló érvelés: egy elmélet elfogadása előnyös, mert magyaráz egy sor jelenséget. Például Lewis szerint a lehetséges világok feletti kvantifikáció elfogadásával világossá tehetők a hétköznapi modális állítások igazságfeltételei.

– Naturalizált ismeretelméleti módszer: a fogalmi elemzéssel kapcsolatban említett egyik ellenvetés az analitikus-szintetikus megkülönböztetés értelmességét vonja kétségbe. Quine-t követve a naturalizált ismeretelmélet képviselői a természettudományok és a filozófia folytonosságát hangsúlyozzák: szerintük a tudást nem definiálni kell (nem is igen lehet), hanem mint természeti jelenséget kell vizsgálni – a megismerés pszichológiai mechanizmusait, a tudás társadalmi beágyazottságát, az agy működését. Ez egyúttal jelzi azt is, hogy a módszer kérdése gyakran nem választható szét bizonyos szubsztantív elköteleződésektől: akik ezt a megközelítést fogadják el, azok a nyelvi jelentésről holisztikus módon gondolkodnak, illetve sajátos elképzelésük van a filozófia és a tudományok viszonyáról.

Gyakran fontos annak vizsgálata, hogy egy adott filozófiai álláspontnak milyen implikációi vannak, illetve, hogy milyen hallgatólagos előfeltevéseket használnak fel a mellette való érvelés során. Az analitikus filozófusok ezért a filozófiai érvek elemzésével is sokat foglalkoznak. Ez általánosságban három lépésből áll:

a) az érv szerkezetének rekonstruálása
b) a formális helyesség ellenőrzése
c) a premisszák vizsgálata igazságuk és igazolásuk szempontjából.

A premisszák igazolásához az analitikusok a legkülönfélébb eszközöket használják fel: tudományos eredményeket, common sense meggyőződéseket, intuitív ítéleteket stb. Az elmefilozófiában például többek közt hivatkoznak az agykutatás, az evolúciós pszichológia, a szociálpszichológia, a számítástudomány eredményeire.
Az analitikus filozófusok a klasszikus és az újabb keletű filozófiai problémák teljes skálájával foglalkoznak. A mozgalom kezdeti időszakát – mikor sokan a logikai elemzésben vélték megtalálni az egyedül üdvözítő módszert – joggal bírálták a filozófiatörténet negligálása miatt. Ma már nincs így: rengeteg analitikus filozófiatörténeti tanulmány, könyv jelent meg az utóbbi évtizedekben. Az analitikus filozófusok meggyőződése, hogy a filozófusok az ókortól kezdve lényegében ugyanazokkal a problémákkal foglalkoznak, és hogy a rájuk adott korábbi válaszkísérletek vizsgálata, kritikája, az adott kérdésben képviselhető lehetséges álláspontok feltérképezése egy kortárs filozófus számára is igencsak tanulságos lehet.