"33" híres analitikus filozófiai mű

Bizonyos szakterületeken ez azért elég vicces következményekkel jár, lásd pl. a történettudományt, ahol a szakmai munkák hasonló sebességgel évülnek el. Régebbi történészi műveket leginkább már csak történelmi (historiográfiai) és nem direkte szakmai érdeklődéssel szokás olvasni. Így a történelem megőrzésének vágya egyre nyilvánvalóbban illuzórikussá válik, hiszen egyre sűrűbben jönnek az átiratok, és semmilyen változatlan, megbízható tudás nem születik...

Na ja. Eredetiben olvasni Putnamet: ez épp olyan fontos, mint eredetiben olvasni Newtont. Az a baj, hogy az idő előrehaladtával egyre több lesz a fontos mű, egyre kevesebb az idő, ezért lassan az van, hogy csak azt érdemes elolvasni eredetiben, ami 1.) az utóbbi 20 évben készült, 2.) kifejezetten az a kis szakterület, amire az olvasó specializálódni akar. (Különben is, a rekonstrukció sokszor jobb, mint az eredeti.)

Értem én ezt az igényt, nekem is sok anyagról kell tudnom (azaz: sok anyagot kell átfutnom), anélkül hogy lehetőségem lenne elmélyülni bennük. Van egy követhetetlen [és a minőségi szelekcióját tekintve "megkérdőjelezhető" (, amiről már pont értekeztünk)] akadémiai túltermelés, amiről azért jobb értesülnek lenni. Ezért aztán persze nélkülözhetetlenek a kiválasztott részletek és az intelligens összefoglalások, de azt azért szomorúnak tartom, hogy sok olyan embert ismerek (főleg nyugati egyetemistákra gondolok), akik ezekre az élményekre hagyatkoznak szinte kizárólag, és műveket csak kivételes esetben olvasnának végig. Hiszen akkor miért is írjanak egész műveket a szerzők? - kérdezem én naivan.

Amúgy érdekes megfigyelni, hogy az angolszász kiadók hogyan reagálják le ezt a tendenciát (mármint a rövidségre való szinte általános igényt): sokkal több rövid könyv jelenik meg mostanság, átlagban kb. 200 oldalas művek. Nem állnak rendelkezésemre statisztikai adatok, de többektől is hallottam, hogy 500-600 oldalas munkával szinte lehetetlen kiadót találni. Furcsa, hogy ez a tendencia, ami a tudományok terén nagyon "elharapódzott" az irodalom olvasásának szokásait nem érintette, a nagyregények népszerűsége pl. töretlen. Magyarországon pl. a novellásköteteket lehetetlen eladni, míg hosszú művek sokszor válnak bestsellerré - és ez talán nem csak a sznoboknak köszönhető. Talán az irodalom jelenti a menekvést a rohanó világunkból, ahogy az már Tandori is megfogalmazta?

Értem a kiadók ellenkezését, de én se veszek meg egy egész CD-t, ha csak egy szám tetszik róla. A könyvekkel is némiképp hasonló a helyzet, gyakran van egy-két ütős megmozdulás bennük, a többit az idő puszta göngyölegnek ítéli. "A mócsingra nincs szükségem, köszönöm." Tudom, hogy ez kicsit cinikusnak hangzik, de hát ilyen ez a felgyorsult világ.

Amondó vagyok, hogy legyen ez, ha van kapacitás és szervezőkészség a háttérben. A webhelyünkre tudunk fogalommagyarázatokat feltenni, sőt úgy, hogy a megjelenő szövegekben (cikkek stb.) meg is jeleníthető egy kis link vagy ilyesmi, és ha az ember fölé viszi az egérmutatót, megjelenik a rövid leírás. Wikit is lehet feltenni, sőt komplett könyveket is tudunk itten szerkeszteni, legyen az 33 híres anál, vagy egyéb.

A reader vitához: nos a termtudósok számára az már jó rég óta nyilvánvaló, hogy readerek és textbookok nélkül nem megy a munka - miért is olvasnák Darwint eredetiben, ha 10 oldalon összefoglalható (lehet, sokat mondtam). A 10 oldal után/mellett/előtt is lehet Darwint olvasni, ha az ember akar elmélyedni. Miért gondoljuk, hogy a termtud-ok kevésbé akarnak elmélyedni, mint a bölcsészkék? A bölcs.-ek napi 1000 oldalához nyugodtan hozzácsapható az a 10 oldal összefoglaló, esetleg kritikai szöveg, nemde?

Javaslom egyébként az szv.hu oldalaira feltenni majdan például a Ruzsa-féle Logikai Zseblexikont, nagyon hasznos lenne.

Feltételezem Attila felvetése (megvalósulás esetén) a Wiki-ben található szöszeneteknél bőbeszédűbb, [vagy hogy stílszerű maradjak (?)] analitikusabb ismertetésekre vonatkozik. Emellett szakmailag is egységesebb mű születhetne. Én az ilyen létrejöttét nagyon is támogatnám (habár ezt leginkább az mondatja velem, hogy szívesen forgatnám, azaz nekem személy szerint is jól jönne) - ráadásul nekem állandóan hajtogatják az egyetemen, hogy fiatalon ilyesmivel lehet és érdemes a szakmai kompetenciát bizonyítani és fejleszteni.

Az már más kérdés, hogy az ilyen rövid és velős "all you ever wanted to know"-jellegű összefoglalások mára már nagyon elterjedtek (persze nem magyarul). Emellett hadd utaljak az amerikai ún. reader-vitára: nem régen vezették be a reader nevezetű olvasókönyvet az amerikai egyetemek kurzusain, melynek használatát a kiadók ellenezték (mert hogy ki fog ezek után könyveket vásárolni, ha a legfontosabb fejezetek ki lesznek másolva kismillió helyre). Az ellenérvek között szerepelt az is, hogy pont mert felkelti az érdeklődést a részlet a könyv iránt, a könyvvásárlás is sokkal komolyabb mértékű lesz. Most már tudjuk, hogy ez az előrejelzés nem jött be, mert a "morzsákkal" sokan elégedettek. Szóval nyilván vannak ennek az összefoglalási, egyszerűsítési vágynak is árnyoldalai - és én a filozófia esetében szinte minden esetben elsőrendűen fontosnak tartom az eredeti szöveget olvasását a kommentárok helyett.

Emlékszem, egyszer, mikor tervezgettük az SzV-honlapot, felvetettem, hogy kéne rá valami hasonló szolgáltatás (emlékeim szerint fogalommagyarázat-gyűjtemény vagy hasonló). Amire azt mondták többen, hogy: Wikipedia. Hm? (A Wiki nem-e jobban passzol az analitikus attitűdhöz, mint egy elavult könyv? :))

Egyik említett szerzőt sem találtam a magyar változatban (az angolban viszont csak Stalnakernek nincs saját szócikke) - van viszont: http://hu.wikipedia.org/wiki/Analitikus_filozófia - gyanítom, többen találnának itt szerkesztenivalót rajta.