Analitikus filozófia és irodalom

Felmerült (IRL, vagyis nem itt az oldalon), hogy hogyan s miképpen lehetne elérni, hogy analitikus filozófusok (kortárs vagy nem kortárs) irodalomról beszéljenek, úgy, hogy közben valamennyire filozófiaiul beszélnek (vagyis nem kizárólag magánemberként).
Ezzel kapcsolatban szeretném megkérni a fórumozókat, mint analitikus filozófusokat vagy az analitikus filozófiához közel álló személyeket, hogy nyilvánítsanak véleményt a következő kérdésekben:

1.1 Mik azok az irodalmi művek, esetleg irányzatok, amelyek nektek, mint analitikus filozófusoknak vagy stb. igen közel állnak a szívetkhez?
1.2 Hogy látjátok, hogy vannak-e és ha igen, melyek azok a könyvek, amik sok analitikus filozófusnak vagy stb. állnak közel a szívéhez?

2. Ezen könyvek közül vagy esetleg más könyvek közül melyek azok, melyekről analitikus filozófusok vagy stb. képesek úgy beszélni, hogy közben valamelyest filozófusként, filozófiáról beszélnek, és mégis a könyvről is mondanak érdekes dolgokat.

És két bónuszkérdés:

3. Mik azok a könyvek, melyekről analitikus filozófusok és nem analitikus filozófusok is képesek beszélni úgy, hogy közben nem beszélnek el egymás mellett teljesen? (Gonoszkodó megjegyzés: a kontinentális filozófusok bármilyen könyvről tudnak beszélni, úgyhogy az "érdemi beszélgetés" megkötése nélkül az erre a kérdésre adott válasz egybeesne a 2.-ra adott válasszal :))

4. Mit gondoltok egyáltalán arról, hogy tud-e az analitikus filozófia, és ha igen, mit beszélni irodalmi művekről? (Tehát nem az irodalomról úgy általában, hanem egyes művekről.)

Megjegyzés: az "irodalom" szót bátran értsétek nagyon tágan, tehát függetlenül attól, hogy mi tartozik bele az ún. "magas irodalom" ún. "kánonjaiba".

 

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.
Hardi János, 2006, január 22 - 12:55

Lem tényleg. Most sikerült "megszerezni" pl. a kevésbé ismert (az I robot megjelenése óta, elfeledett?) adaptációját a 200 éves ember-nek. Na, az tényleg filozofikus - Matuzsálem probléma, személyazonosság probléma, személynek/embernek-lenni probléma, ember-gép probléma etc. Hm, igazi csemege. Ehhez képest a Matrix egy olcsó poén.

Rónai András, 2006, január 21 - 21:13

1) Nagyon röviden akkor felvázolnám, hogy a kontinentális filozófiában milyen alapfeltevések mellett gondolják többen lehetségesnek, hogy lehetséges irodalomról filozófiailag és egyben mint irodalomról beszélni.
Közelebbről Husserltől származik az a feltevés, hogy a világban való tevés-vevés, röviden élet megakadályozza pont azt, hogy a világ, a megismerés stb. struktúráit átlássuk. (Vagy beleélünk, vagy reflektálunk. Szoktunk az életben is reflektálni, de az nem filozófiai igényű és értékű reflexió.)
Ehhez jön az az (erősen romantikus ihletettségű, mármint a szó történeti értelmében) elképzelés, hogy az irodalom viszont alkalmas arra, hogy a világbabeleélés reflektálatlan struktúráit felfüggessze, és ezáltal filozófiai belátásokra is alkalmat nyújtson.
A harmadik, még erősebb (tehát kevesebbek által osztott) tézis meg az lehetne, hogy az irodalom sajátos filozófiai belátásokra ad alkalmat, tehát nem csak segít, hanem valami olyat is nyújt a filozófia számára, amit más nem nyújhat.

Egy példa, az analitikus filozófusok számára nem oly távoli szerzőről: Ricoeur személyesazonosság-elmélete szerint finom és bonyolult kapcsolat és összjáték van a dologszerű identitás és a (mondjuk etikai) személyes "önmagaság" között. Ez a kapcsolat sokféleképpen alakulhat, és az irodalom (egy része) többek között úgy is értelmezhető, mint egy "laboratórium", ahol különféle kevercseivel kísérleteznek.
Persze ezek a kevercsek saját életünkben is előállhatnak, de viszonylag kevés, és ha másokat megkérdezünk az ő személyes azonosságukról, akkor a) nem biztos, hogy azt ők jól átlátják (akárcsak mi a magunkét), b) ha hosszan és kifejtetten kezdenek beszélni, akkor az tkp. irodalom lesz.

2)
Lem: rég olvastam a legtöbbet, amit olvastam, de arra határozottan emlékszem, hogy volt egy agyak-a-tartályban novellája, csak épp számítógépekkel modellezett világokkal; a végén persze a poén az, hogy a világot modellező tudósok rájönnek, hogy lehet, hogy ők is csak egy számítógép modelljében élnek.

Varasdi Károly, 2006, január 18 - 11:34

Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak. Gyanítom, hogy a fiatalabb analitikus(hoz közelálló)knak ez kedvelt olvasmánya; és biztos vagyok benne, hogy számtalan természettudomány, mérnöktudományközeli embernek is.

Nemcsak a HG2G, hanem az összes DA könyv ilyen. Egyszer nagy elszántságomban napokat játszottam a Starship Titanic című DA-játékkal is, de abban már számomra is túltengett a posztmodern robo-filozófia. Egyébként pedig Douglas Adams korunk egyik legnagyobb nem-hivatásos filozófusa volt, ha a filozófust az eredeti nézőpont teszi. (Szerintem az teszi.)

Esetleg Lem? Vagy őt ma már nem olvassák annyira?

Most ugyan kiadták összegyűjtve, tehát a kiadó szerint olvassák. Az Úr hangja, a Kiberiáda, a Szénanátha, a Solaris stb. mind nagyon mélyek, de nem kifejezetten "analitikus filozófiai" módon. Nyilván a scifi az a műfaj, ami eleve közel tud lenni viszont ehhez a gondolatkörhöz. Philip K. Dick vagy Asimov sokszor igen közel van hozzá.

Nem analitikus, de azért nagyon jó: Musil Tulajdonságok nélküli embere.

Csordás Attila, 2006, január 18 - 10:54

Szerintem András kérdései nagyon jók, én készülök egy válaszra, és az a kérésem, hogy ne vigyük el a beszélgetést a szerintem nagyon offtopik, Sartre, Gadamer, mit gondolnak a kontyok az irodalomról irányba. Szépen kérem. Ez nagyon jó téma, ezt nem kell külön kívülről felpörgetni.

Laczó Ferenc, 2006, január 17 - 22:19

Szerintem nem homály a kérdésed (András: "oh, köszönöm, nagyon köszönöm"), de hogy végképp bebizonyíthasd hogy igazándiból szerinted sem az ;), visszakérdeznék: írjál le kérlek néhány gondolatot, hogy szerinted hogyan beszél a konti filo (jöhetsz Sartre-ral is, vagy más irodalmár-filozófus-mindenessel, sőt, tudom magam labda, de még Gadamert is elfogadom...) valamely általad kiválasztott irodalmi műről filozofikusan és mint irodalmi műről, és kérlek az is fejtsd ki röviden (de azért naná hogy velősen!), hogy ez hogyan és hol érintkezhet egy analitikus filozófus műértésével benyomásaid szerint (ha van értelme ilyen kapcsolatot feltételezni - mármint az analitikus filozófus analitikus filozófussága és műértése között; gondolom felvetésed részben ezt akarja tisztázni).

Ezzel talán felpörgethetjük a téma tárgyalását, főleg ha jóindulatúan provokatív választ adsz.

Amúgy meg lehet érdemesebb "távolabbról érkezni," és az élmény (mármint művészi élmény) tágabb kategóriáját figyelembe venni kiindulásként - hogy ez hogyan jelenik meg az analitikus filozófiában, vagy hogy egyáltalán milyen kapcsolata van az analfilnek az esztétikához.

Rónai András, 2006, január 16 - 20:59

Monty Python, Joyce: ezek arra példák, hogy az analitikusok szeretik őket, vagy arra (is), hogy az analitikus filozófia releváns mondandóval bírhat róluk?

És egy kifejtős kérdés: hogy a R&G halott sok filozófiai problémával foglalkozik és konstruálhatóak alapján gondolatkísérletek, az egyben azt is jelenti szerinted, hogy az analitikus filozófus, aki ezekről beszél, az R&G-ről mint irodalmi műről is beszél? (Tudom, tudom, homály!)

Csordás Attila, 2006, január 15 - 21:29

Petriről (itt mint mű és személy egyaránt) és filozófiáról valóban nagyon sok szempontból lehet írni, sok éve volt a Jelenkorban egy írás, Petri György líriko-filozófiája címmel, én ezt egészében elhibázottnak tartom, ha belenéztek rájöhettek miért. Mivel ez egy olyan téma, amiről egyszer, ha nagyon sok szabadidőm lesz, magam is írni szeretnék, ezért nem mondok többet.
Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott, itt komoly tárgyfilozófiai problémák kerülnek kifejtésre, akár a személyes azonossággal, akár a halál metafizikájával, akár ismeretelmélettel, de leginkább nyelvfilozófiával (merev jelölők, naming, referansz) kapcsolatban, a mű alapján számtalan igen ötletes gondolatkísérlet konstruálható.
Stoppard többi műve is releváns lehet, sajna nem ismerem őket, a legjobban az Árkádiára
"gyanakszom" ebből a szempontból.
Eliot: ő ugyebár Russellt halgatott a Harvardon, írt is róla egy nagyon jó, filozófiailag nem fontos verset, Mr. Apollinax, ebben kedvenc sorom Russell jellemzésében: "He laughed like an irresponsible foetus."
Eliot időfilozófiai szempontból kétségtelenül legérdekesebb műve a Four Quartets, ezt jó lenne egyszer jól kielemezni egy kellemes esti társasági beszélgetés keretében.
A Hamletet Stoppardon keresztül szerettem meg nagyon, itt is elsősorban a nyelvfilozófiai játékosság a figyelemreméltó, de gyaníthatólag több S.mű is idekívánkozna még a felsorolásba.
Petri, Stoppard, Eliot, Shakespeare, e 4 szerző erősen összefonódik az én tudatomban, időben is elrendezve, erős, szerves kulturális áramot biztosítva. Gondoljunk Prufrock és az "attendant lord" szerepkörre, Stoppard-Shakespeare-re, Petri-Eliot hatására (The Hollow Men), a világ így ér véget, not with a bang, but a whimper.
Douglas Adams könnyen beilleszthető ebbe a csapatba, de akkor viszont ki ne hagyjuk a Monty Python fiúkat és Joyce-ot se.
Annak idején 99-00 körül, amikor időfilozófiai szemináriumot terveztem (de gyakorlatilag csak a Jancsit érdekelte a dolog, fel is osztottuk a szöveget, Timaiosz, Yano, Arisztolész fizika, IV. könyv, én, ....), a sok filoszöveg mellett összeállítottam egy irodalmi (vers, próza egyaránt) szöveglistát is, na ha azt megtalálom, beírom ide.

Rónai András, 2006, január 15 - 20:34

Mivel magam egyáltalán nem tartom analitikus filozófusnak, de még csak közelálló személynek sem, csak néhány tippem lenne:

Petri György (több szinten, vagyis szeretés és rólabeszélési képesség is)

Tandori Dezső, és főként az Egy talált tárgy megtisztítása című egészen zseniális kötete.
Rengeteg nyelvfilozófiai csemegét kínál. Pl. Az amatőrség elvesztése című egészen zseniális vers (talán) jó elemzése terep volna az indexikus kifejezések viselkedéséhez (ugyanazok a mondatok E/1-ben és E/3-ban) (az elnevezésben nem vagyok biztos). De még számtalan példa volna, tényleg, olvassátok el, ha még nem tettétek!!!!!! :-)
A kötet egyébként fent van a DIA-n itt: http://href.hu/x/xts, a hivatkozott vers meg frame nélkül itt: http://href.hu/x/xtv

És végül: Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak. Gyanítom, hogy a fiatalabb analitikus(hoz közelálló)knak ez kedvelt olvasmánya; és biztos vagyok benne, hogy számtalan természettudomány, mérnöktudományközeli embernek is.

Esetleg Lem? Vagy őt ma már nem olvassák annyira?