Mi a filozófia?

Mindjárt válaszolok is: a filozófia a saját igazunk bizonygatása.
Nos, ebből két igen szomorú dolog is következik:
1. Az "igaz, igazság" fogalom éppen azt jelenti, hogy minden fél érdekei vétessenek figyelembe, tehát mindaddig, amíg a saját igazunkat bizonygatjuk, tehát amíg létezik a filozófia a mai értelmében, addig nincs fejlődés, az emberiség halad a szakadék felé. Mert mindenki a saját igazát bizonygatja, és nincs közös, emberiségi értékrend, emberiségi szintű közös nevező. Ami (a közös nevező) egyébként szerintem éppen ott kezdődik, hogy önkritikát alkalmazunk, a saját nagyszerűségünk érzetével szemben elismerjük, hogy minden ember egyforma késztetésekkel születik, a létfenntartó ösztönös késztetésekkel, és ezek magát az emberi természetet jelentik. Tehát minden ember ugyanazzal az emberi természettel születik, amely egyébként alapban rosszravivő, és az emberi kiválóság, az ember erkölcsi színvonala éppen abban mutatkozik meg, hogy mennyire képes szembeszállni a rosszravivő emberi természettel, vagyis a létfenntartó ösztönöknek a túlzásra és a hamisságra kényszerítő erejével, régi nevén a gyarlóságunkkal.
2. Ha mindezt egyszer majd felismerjük és elismerjük, akkor már nem lesz szükség a filozófiára a mai értelmében véve, mert akkor már az emberi természetet, az emberi személyiséget érteni fogjuk, és az emberek és a közösségek egymáshoz való viszonya gyökeresen más lesz: nem ellenséges, hanem megértő, segítőkész, önkritikus.
Odáig azonban egy-két gleccser vize lefolyik még a nagy folyókon...

 

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.
andras_ferenc, 2009, november 16 - 12:54

Zoli, MA=lehetséges, hogy A. Érdekelne részletesebben amit mondasz; ha jól értem pl. Kripke iterációs megoldására gondolsz. Amennyire én megértettem, Kripke és mások tárgynyelvi igazságfogalom definíciós megoldásai más igazság fogalmat használnak, mint Tarski, szerintem tehát Tarski nem lett megcáfolva. Lényegében te is ezt mondod azzal, hogy „T nem fogja hűen reprezentálni az "S igaz" metanyelvi predikátumot. F.

Molnár Zoltán, 2009, november 15 - 11:23

ABSTRACT
We have an obvious assertion
(1) A -> MA.

Én ott elakadtam, hogy mi az az MA.

Az absztraktok alapvető követelménye, hogy ne tartalmazzanak definiálatlan fogalmakat. Ha nem tudom mit állít, akkor még ha érdekel is a téma felesleges időtöltés lenne vele foglalkozni.

Egyébként T tárgynelvi beágyazásáról szólnak tételek, az nem ördögtől való, csak legfeljebb a Tarski-féle nem-definiálhatósági tétel miatt T nem fogja hűen reprezentálni az "S igaz" metanyelvi predikátumot.

andras_ferenc, 2009, november 5 - 10:38

Talán nem voltam elég liberális a logikai nyelvhasználat terén -; Ezt írja *Although truth and possibility are treated here as monadic sentential (propositional) operators, a similar argument holds for predicates „is true” and „is possible”. Hence, I will use I both readings as equivalent.* Azt hiszem értem mire gondol. Ha helyes mondat operátornak tekinteni azt a kifejezést, hogy „szükségszerszerű, hogy p” vagy még világosabban, „szükségszerűen igaz, hogy p” akkor miért ne lehetne mondat operátor maga az „igaz, hogy p” kifejezés? Én azonban fordítva gondolkozom. Sokkal jobban bízom Tarski igazság elméletében, mint a kvantifikált modális logikában. Inkább vetem el az utóbbit, mint az előbbit. Jan Wolenskinak meg kéne mutatnia, hogy az ő felfogása konzisztens, ami lényegében azt jelenti, hogy Tarski tévedett amikor a szemantikailag zárt nyelvek használatától óvott bennünket. (Halkan megjegyzem, hogy szerintem Kripke és mások alternatív igazság felfogása nem cáfolja Tarskit, mert más igazság fogalmat használ.) Én tehát tarskiánus alapon tartom elfogadhatatlannak a kiinduló pontját. Ezen az alapon három kifogásom van:
1. A T séma metanyelvi axioma, de a ‘A -> MA’ formula tárgynyelvi kifejezés. Hova tartozik a ’TA -> MA’ formula?
2. A metanyelvi 'T' predikátum mondat nevekre vonatkozik és nem mondatokra, tehát a 'TA' kifejezés logikai-grammatikai szempontból hibás.
3. Az ‘igaz’ predikátum Tarskiánus értelmezésben nem független a nyelvtől. Legyenek megszámozva a nyelvek ilyenténképpen: L1, L2 … a nekik megfelelő ‘T’ predikátumok T1, T2 stb. Ilyen módon Tarksi szellemében használhatjuk egymásra építkezve, “emeletesen” az ‘igaz’ predikátumot, de az egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy használhatjuk ugyanazt az ‘igaz’ predikátumot minden nyelvi szintem. Amíg a köznyelvben abból, hogy „igaz, hogy p”, természetesen következtetünk arra, hogy „igaz az, hogy igaz, hogy p”, addig ez Tarski felfogását követve nem helyes. Ezért aztán, amíg némelyik modális logikában mondhatunk ilyeneket, hogy ha Np akkor NNp, addig a T séma alapján nem értelmes ilyeneket állítani, ha Tp akkor TTp.
Amit a modellekről mond az érdekes és hasznos, de túl messzire vezetne ha most belebonyolódnék. Üdv. András Ferenc

andras_ferenc, 2009, október 30 - 10:48

Olvasom a MAFLA meghívóját – a jelölést átírtam – hogy olvashatóbb legyen. Miként lehetséges, hogy egy lengyel filozófus-logikus ennyire ne értse mit is mondott Tarski, hogy lehetséges, hogy ekkora csacsiságokat beszél? És aztán miket hoz ki belőle ..F.

The CEU Philosophy Department cordially invites you to a talk (as part of its Departmental Colloquium series) by Jan Wolenski (Jagiellonian University)) on Truth and Possibility

Tuesday, 10 November 2009, 4.30 PM, Zrinyi 14, Room 412 (there is no Colloquium scheduled for 3 November because of the University Town Hall meeting from 5.00 PM)

ABSTRACT
We have an obvious assertion
(1) A -> MA.
If we apply T-scheme to A , it results in
(2) TA -> MA.
Thus, what is true, is possibile as well. Although truth and possibility are treated here as monadic sentential (propositional) operators, a similar argument holds for predicates „is true” and „is possible”. Hence, I will use I both readings as equivalent.
We can also apply T-scheme to MA and obtain
(3) TA - > T(MA).
This means that truth of a sentence implies that it is true, that the sentence in question is true too. If we agree that „is true” should be interpreted as „is true In a model M”, A and MA are true in the same model.
Since (1) cannot be converted to MA - > A, MA is weaker than A. In particular, MA can be false, but A. Assume that A is consistent and false. This means, on the base of Gödel-Malcev completeness theorem, that it has a model in which is true. On the other hand, this model must be different than the model in which A is true. Denote this model by M’. Semantics of possibile worlds has no problem with that. It is enough to distinguish a model M* as the actual world and say that other are accessible from it. Thus, A can be false in M*, but true in M’.
This, however, contradicts our earlier assumption that A and MA are true in the same model. Logically speaking, introducing M* and M does not matter, because models are abstract algebraic structures. The situation changes when we pass to ontology, because the basic intuition points out that the actual world exists in the fundamental sense, but other merely subsists.
What can we do in order to resolve the issue? One way is to take a Platonic stance and treat all possible worlds as abstract objects. This is at odds with ordinary intuitions. Thus, we should find a solution respecting that M* is distinguished not only for logical, but also for ontological reasons. Possible worlds as logical constructs can be identified with models of maximally consistent sets of propositions. On this level, M* can be arbitrarily chosen. If we add the ontological factor, M* becomes a representation of the world in which we live. This open a possibility for naturalism.

kívülálló, 2009, október 7 - 19:07

És egy rendkívül tragikomikus(nak tetsző) állítás:
A filozófia (is) csak amiatt létezik, mert az emberi világ a hamisságokon, a látszatokon, a csaláson alapszik (mert a mindenkit vezérlő, hamis és képmutató emberi természet ezt eredményezi), és a legfőbb küzdő-terep, a leghatékonyabb küzdő-módszer a filozófia.
Ebből következően a humán tudományok mind hamis eredményeket adnak, hiszen az alap, a kiindulási feltételeket megszabó emberi természet is alapban hamis és csaló(ka).

Tisztelettel: egy kívülálló