A jelentésről (nyelv + ész + szem)vel

A Philosophy of Science Colloquium május 30-ai előadása: Sebestyén-Szőllősy András: "A jelentésről (nyelv + ész + szem)vel". Absztrakt: A jelentésnek talán a legegyszerűbb, és a nyelvész számára is legkönnyebben belátható szemiotikai fogalmából szeretnék kiindulni, amely szerint az az elemi jeleknek az a tulajdonsága, hogy önmagukon, sőt az általuk alkotott jelrendszeren kívül, jól meghatározott módon, valami másra utalnak. A komplex jelek összetett struktúrájából, szintaktikai felépítésükkel párhuzamosan működő szemantikai interpretációs szabályok segítségével ezek jelentése is pontosan megállapítható, kiszámítható. (Frege: a jelentés kompozicionalitása) A természetes nyelvek – mint tudjuk – lépten-nyomon kijátsszák ezt a várakozásunkat. (Saussure, Chomsky vs. Montague) Annak megértéséhez, hogy hogy lehet, hogy beszédünknek általában mégis van értelme, -- vagy legalább többnyire meg tudunk egyezni abban, hogy van-e értelme, -- ha abban nem is, hogy pontosan mi az --, röviden arra is ki kell térnünk, hogy a jelrendszerek – melyeket ebben az összefüggésben szívesebben nevezek modellező rendszernek, hiszen a legkomplexebb jelek, amelyeket építünk belőlük, voltaképpen modellek – két dimenzióban működnek: a pragmatikai dimenzióban valamilyen funkciójuk van abban a modelláló rendszerben, amely létrehozza őket és amelyben működnek (beszéd, kultúra); míg a bennünket érdeklő szemantikai dimenzióban tárgyukra vonatkozóan jelentenek (reprezentálnak) valamit ebben a rendszerben, azaz meghatározott referenciájuk van a rendszeren kívül. Fontos, hogy ezzel nem állítjuk azt, hogy a modell illetve egyes alkatrészeinek referenciája a modellen belül van meghatározva, sőt ellenkezőleg, azt állítjuk, hogy a jelentés és a jelentések a pragmatikai kontextustól függenek: a jelstruktúrának csak akkor és azért van jelentése, vagy egy bizonyos jelentése, -- ha van, aki úgy értelmezi. Ezek szerint a jelek szótárszerűen rögzíthető, „szokásos” jelentése statisztikai-valószínűségi alapon állapítható meg. Ez azonban nem magyarázza meg, hogy adott esetben hogyan tudjuk értelmezni, sőt megérteni a szokatlan, kivételes, sőt alkalmi, egyedi jelentésben használt jeleket – amelyek legalább annyira a jeladó tulajdonságairól, illetve állapotáról hordoznak információt, mint a referenciális világról, amelyre vonatkozó saját ismereteit, tapasztalatait is felhasználja a jelvevő a jel értelmezésekor – ha annak aktuális referenciáját azonosítani tudja. És mivel ez voltaképpen mindig alkalmi, egyedi, statisztikai megközelítéssel aligha tudjuk megragadni annak lényegét, amit a nyelvész általában jelentésnek nevez. Mivel a fenti gondolatmenet hallgatólagosan a referenciális jelentés fogalmára támaszkodik, szeretnék az előadásban a nem-referenciális kifejezések jelentésének problémájára is kitérni, mivel ezek működésének történetileg fokozatos megértése nagy mértékben hozzájárult a nyelvi jelentés fogalmának tisztázásához. --- Philosophy of Science Colloquium Department of History and Philosophy of Science Eotvos Lorand University, Budapest Room 6.54 (6th floor) Monday 4:00 PM Pazmany P. setany 1/A Budapest, Hungary Phone/Fax: (36-1) 372 2924 http://hps.elte.hu 30 May 4:00 PM 6th floor 6.54 Language: Hungarian András Sebestyén-Szőllősy Department of Information and Knowledge Management Budapest University of Technology and Economics A jelentésről (nyelv + ész + szem)vel (On meaning - from linguistic point of view) :) Abstract: http://philosophy.elte.hu/colloquium/2005/May/#4 ___________________________________ The colloquium is open to everyone, including students, visitors, and faculty members from all departments! The 60-minute lecture is followed by a 10-minute break. Then we hold a 30-60-minute discussion. The participants may comment on the talks and are encouraged to initiate discussion through the Internet. The comments should be written in the language of the presentation. The organizer of the colloquium: Laszlo E. Szabo (email: leszabo@hps.elte.hu)