MEGHÍVÓ

Az Akadémiai Kiadó a Filozófiai Írók Tára sorozat legújabb kötetének, Saul Kripke "Megnevezés és szükségszerűség" c. művének megjelenése alkalmából könyvbemutatóval egybekötött kerekasztal-beszélgetést rendez a kortárs filozófiai művek fordításáról.

A kerekasztal résztvevői:

Erdélyi Ágnes
Farkas Katalin
Forrai Gábor
Simonyi András
Varasdi Károly

A vitát moderálja:

Bodnár István

Helyszín és időpont:
ELTE BTK Kari Tanácsterem
1088 Budapest, Múzeum krt. 4. A épület

2007. nov. 27., kedd, 14:00 - 16:00

A kötet 25% kedvezménnyel megvásárolható a helyszínen.

----------
A "Megnevezés és szükségszerűség" megjelenése sokak szerint a huszadik század második felének egyik legfontosabb filozófiai eseménye volt: Kripke művét sokan a korszak egyik legjelentősebb (ha nem a legjelentősebb) filozófiai műveként tartják számon, amely elsöprő hatást gyakorolt nemcsak a nyelvfilozófiára, de a metafizikára, az ismeretelméletre és az elmefilozófiára is.

Kripke kiindulópontja a Frege és Russell neve által fémjelzett elmélet,
amely a tulajdonneveket határozott leírásoknak felelteti meg, ezen felül
pedig kimondja: az a fregei Sinn egyik feladata, hogy meghatározza a
tulajdonnevek referenciáját. A bevett névelméletek részletes kritikája során
Kripke elhatárolja a szükségszerűség metafizikai fogalmát az aprioricitás
ismeretelméleti fogalmától. Ezáltal újszerű választ adhatunk számos,
korábban háttérbe szorított metafizikai kérdésre - például az emberek,
dolgok, fajták és az elme természetével kapcsolatos kérdésekre. Az
akcidentális és lényegi tulajdonságok megkülönböztetésével kapcsolatos
ellenvetések hatástalanná válnak: amennyiben elfogadjuk, hogy például
Nixonnak lényegi tulajdonsága, hogy ember, az aranynak pedig az, hogy fém, akkor el kell fogadnunk, hogy léteznek (metafizikailag) szükségszerű a
posteriori állítások - jelesül a "Nixon ember" és "az arany az fém". Kripke
szerint a merev jelölők közti azonosságállítások - közöttük például az elme
és a test azonossága, már amennyiben elfogadjuk a test és az elme
azonosságának tézisét -, valamint a tudományos azonosságok (például "a hő az molekulák mozgása") szintén a szükségszerű a posteriori igazságok közé tartoznak. Ezek az állítások egy általános ismeretelméleti kérdést is
felvetnek, méghozzá az elgondolhatóság és a lehetőség viszonyával
kapcsolatban: miért tartjuk elképzelhetőnek, hogy kiderüljön, hogy, az arany az nem is fém, miközben nem lehetséges, hogy ne volna fém? Kripke kötete alapvetően megváltoztatta az analitikus filozófia módszertanát, érvelési
stratégiáját, és új irányt adott az elme és a test azonosságát állító
tézisek körül folyó vitáknak.