3. szám

2005. június 20-án az MTA Nyelvtudományi Intézetében a Miskolci Egyetem Filozófiatörténeti Tanszékének társszervezésével egy minikonferencia zajlott le A szemantika perspektívái címmel. Ennek az egynapos konferenciának az volt a célja, hogy közelebb hozza egymáshoz a szemantikához kapcsolódó területeken dolgozó nyelvészeket, filozófusokat. Ezen találkozó "jegyzőkönyvei" az alábbi írások, amelyekben az egyes területek legkiválóbb magyar képviselői érveltek az általuk képviselt nézetek mellett.

"A nyelvészet a nyelvi struktúra számos aspektusát vizsgálja, és igyekszik felfedni az ezen aspektusok alapját képező törvényszerűségeket és elveket, mégpedig úgy, hogy tárgya számára egy magyarázó elméletet konstruál. A nyelvészet ugyanakkor empirikus tudomány is, melynek tárgya az emberi viselkedés mögött húzódó mentális reprezentációk világába tartozik..."
Kiefer Ferenc cikkét, mely eredetileg a Linguistics in the Morning Calm 3. számában jelent meg, angol nyelven adjuk közre.

A Frege-, Tarski-, és Montague-féle szemantikák azt írják le, hogy a szavak jelentése és a mondatok szintaktikai szerkezete miként határozzák meg együttesen a teljes mondatok jelentését.

Forrai Gábor előadására Ambrus Gergely reagált az alábbiakkal.

Kezelhetőek a határozott leírások - Bertrand Russell javaslata szerint - kvantifikált kifejezésekként? Zvolenszky előadásában az igazságfeltétel-szemantika keretein belül egy konkrét, nyelvfilozófusok által sokat tárgyalt problémakört - az ingatag (incomplete) határozott leírásokét (pl. „az ajtó”) - és a felmerülő megoldásokat térképezte fel. A részletes, önmagában is követhető előadásvázlat mellett az olvasó figyelmébe ajánljuk még Zvolenszky két szorosan kapcsolódó, frissen megjelent tanulmányát is: „Russell megingathatatlan elmélete a határozott leírásokról” (Kellék 2005/2 29. szám), valamint „Ingatag határozott leírások, ingatag kvantifikált kifejezések” (Világosság 2005/12. szám), amelyeket a Kellék és a Világosság szíves hozzájárulásával itt is közlünk.

Bár indíttatásában és hátterében a generatív grammatika is kognitív, a Jackendoff-féle moduláris kognitív szemantika pedig nyilvánvalóan az, a nyelvészetben paradigmaváltásról vagy kognitív fordulatról mégis a holista kognitív elmélet megjelenése kapcsán szoktak beszélni.

Pelyvás Péter Rendszer- vagy felhasználóközpontú grammatika című előadásához, követve az előadó gondolatmenetét és szövegét, az alábbi megjegyzéseket fűzöm.

A fő tanulság az lesz, hogy a kérdéssel magával sem értek egyet. Akkor miért beszélek róla egyáltalán? Mert érdekes (legalább tudományszociológiai szempontból), hogy miért vitatkoznak egyáltalán ilyesmin az emberek. Milyen gondolatok húzódnak meg a (szerintem) látszólagos szembenállás mögött, és mik ennek a tanulságai?

Mint a cím is sugallja, Kálmán Lászlónak a Maleczki Márta és Varasdi Károly által szervezett 2005. májusi szemantikai vitanapon elhangzott Kognitív és/vagy/illetve modellelméleti? című kiselőadához szeretnék néhány ponton hozzászólni, eleget téve a szervezők megtisztelő felkérésének.

Írásunk második részében három kérdéskört vizsgálunk témánkkal kapcsolatban: először a gondolatkísérletek magvát képező modális állításokról és lehetséges igazolóforrásaikről beszélünk. Ezután a gondolatkísérletekkel és alkalmazhatóságukkal kapcsolatos ellenvetéseket tárgyaljuk. Végül a gondolatkísérletek által felvetett episztemológiai rejtéllyel foglalkozunk, azzal a problémával, hogy vajon hogyan juthatunk a természetről szóló új információra, új törvények felfedezésére úgy, hogy elgondolunk egy képzeletbeli szituációt, közben csak ismert empirikus adatokra támaszkodhatunk, konkrét méréseket, és kísérleteket viszont nem végzünk.

Van-e köze a nyelvnek a társadalomhoz? Erre a kérdésre a nem nyelvész szinte gondolkodás nélkül „igennel” válaszol — pedig nyelv és társadalom között korántsem egyértelmű a viszony. Előadásomban megkísérlem a kérdést körüljárni, és több oldalról megközelítve, többféle választ találni rá.

A fiatal Móricz Zsigmondot nem önmagukban a klasszikus stúdiumok, hanem ezek tanításának mikéntje kergette kétségbeesésbe: a klasszikus ókor örökségét épp az ugyanezen örökségre hivatkozó iskola, valamint az iskola által metonimikusan képviselt társadalmi rend ellenében szereti „mozgósítani”.

"Történelmi távlatból, ahogy mindent szemlélni fogunk életünk hátralevő részében, mert valami véget ért amiről nem hittük hogy véget fog."

Wittgenstein némely írása mély és ugyanakkor megmagyarázhatatlan hatást gyakorolt a Bécsi Csoportra[i] (rám mindenképpen), hisz gyakran előfordul, hogy a kortárs tudományos vagy filozófiai elméletek befolyásolják a művészek és írók alkotó munkáját, azonban sem maguk az ösztönző gondolatok, sem pedig az inspiráció közvetlen következményei nem nevezhetők meg pontosan, legkevésbé talán épp az tud beszámolni róluk, akire hatással vannak.

Összefoglalóan: jó könyv, olvasmányos, nem túl drága ($20), izgalmas szexjelenetek, ajánlott, de világmegváltást ne várjunk tőle – Kornai András recenziója Penelope Maddy könyvéről.