5. szám

Lehetségesek–e a kvázi-emlékek?

A tanulmány a személyes azonosságról szóló kortárs vitákban elterjedt fogalom, a kvázi-emlék koherenciáját vizsgálja, és amellett igyekszik érvelni, hogy a kvázi-emlék fogalma inkoherens. Ennek kimutatása érdekében röviden áttekintem a kvázi-emlékek ellen felhozott érveket, egyet pedig – a kvázi-emlékek episztemikus státuszából vett érvet – részletesen is megvizsgálok. A tanulmány konklúziója szerint a kvázi-emlékek mellett felhozott gondolatkísérletek során valójában nem történik kvázi-emlékezés.

 

Magyarázati szakadék és fizikalizmus

A fizikalizmussal szembeni napjainkban legtöbbet tárgyalt ellenvetések arra az állításra épülnek, hogy a központi idegrendszer fizikai állapotai és a fenomenális állapotok közt magyarázati szakadék tátong. E tanulmányban először felvázolom, hogy leginkább mit szokás ma fizikalizmuson érteni, illetve milyen érvek szólnak a fizikalista álláspont mellett. Ezt követően megvizsgálom, hogy pontosan mi is a magyarázati szakadék tézis, és valóban komoly problémát jelent-e a fizikalizmus számára. A tanulmány konklúziója szerint a tézis egyrészt nem igazolt, másrészt még ha el is fogadjuk a magyarázati szakadék létét, e tény önmagában csak a nem reduktív fizikalizmus számára jelent problémát.

 

Instabil logikusok

Egy bizonytalan érvényességűnek ítélt következtetés cáfolása még akkor is nehéz feladat lehet, ha elfogadjuk, hogy minden mondat vagy igaz, vagy hamis. Ám akár feltesszük a kizárt harmadik elvét, akár nem, egy ellenpélda felismerhetősége mint episztemológiai jelenség, végső soron a levezethetőség tulajdonságaival van szoros kapcsolatban. Az alábbiakban olyan példákat sorolunk fel, melyekből ki fog kerekedni a klasszikus levezethetőség fogalom két nemklasszikus alternatívája (az intuicionista és a releváns logika), és az ezen logikákra történő áttérés jogosságát igazolni szándékozó megoldások, a gyenge és erős ellenpéldák keresésének módszere. Végül rámutatunk arra, hogy ha az említett logikákat a Gentzen-féle természetes levezetési rendszerben kívánjuk összehasonlítani, akkor erős ellenpéldákat sosem találhatunk.

 

Rekurzívak-e a természetes nyelvek?

A cikkben a szerzõ azt vizsgálja, hová esnek a természetes nyelvek a Chomsky-féle bonyolultsági hierarchiában. Bemutatja és elemzi a klasszikus és modern álláspontokat, és amellett érvel, hogy a természetes nyelvek leírhatóak még a véges automatáknál is szigorúbb nyelvtanokkal is.

 

A mögöttes és ami mögötte van

A cikk a nyelvészetben mai napig a legelterjedtebb elméletnek számító generatív elmélet egyik kulcsfogalmát járja körül. A mögöttes formák feltételezésének generativizmus előttre visszanyúló eredetét, a generatív elméletben betöltött szükségszerű és kulcsfontosságú szerepét járja körül az írás első fele. Az írás második fele pedig néhány posztgenerativista elmélet a mögöttes fogalmát kiküszöbölő leírásait mutatja be.

 

A lovári igék alaktana

A romani nyelv Magyarországon, de európai viszonylatban is legelterjedtebb változata a lovári, amelyet becslések szerint mintegy kétszázezren beszélnek anyanyelvükként szerte Magyarországon. A cikk egy új lovári leíró nyelvtan egy fejezetét képezi, a lovári igék rendszerét, paradigmáit írja le, és analógiás hatásokkal magyarázza a nyelvtan e részrendszerének sajátosságait.

 

Re: (-levancia, -ferencia, -verencia, avagy gondolatok a kritika pozícióiról)

A kritika jó lenne, ha merne negatív lenni. A kritika jó lenne, ha tudna érdemben dicsérni, és megmutatni, hogy egy mű miért jó. A kritika jó lenne, ha meg tudná mondani az olvasóknak, melyik mű jó és melyik rossz, kit érdemes olvasni, és kit nem, valamint ha ítélni tudna élők és holtak felett. A kritika jó lenne, ha nevelné (kinevelné) az olvasóközönséget. A kritika ne nevelje az olvasóközönséget, kezelje nagykorúként és egyenrangú partnerként. A kritika jó lenne, ha orientálni tudná az olvasót a művel kapcsolatban, mindeközben azonban nem interpretálná azt túl, és csak olyasmit mondana, ami abban valóban „benne van”. A kritika jó lenne, ha nem hinné azt, hogy a műben bármi is eleve „benne van”, és nem az olvasás során jön létre. („Az ítélőerő kritikája” – A kortárs magyar kritika helyzete címmel 2007. október 5–6-án a Petőfi Irodalmi Múzeumban megrendezett XV. JAK Tanulmányi Napokon elhangzott előadás szerkesztett változata.)

 

A számfogalom matematikatörténeti fejlődéséről

A tanulmányban a szerzõ bemutatja, mennyire nehéz magától értetõdõnek tekinteni azt, ahogy a matematika a számokat kezeli. A modern számfogalom hosszú történeti fejlõdés eredménye, amelyet a szerzõ részletesen ismertet a görög számfogalomtól a cantori halmazelméletekig terjedõen.

 

Megnevezés és szükségszerűség

A rendkívül magas színvonalú fordítás és kísérőtanulmány az analitikus filozófia magyar fordításirodalmának legjobbjai közé emeli a kötetet, amely minden bizonnyal meghatározó szerepet tölt majd be a hazai filozófiai kultúrában. Simonyi András kritikája Saul Kripke művének magyar kiadásáról.

 

Identitás meg miegymás

Az Anglia, Anglia sok szempontból olyan, mint egy elképesztően tehetséges első kötetes író munkája. Julian Barnes bravúros eleganciával fűzi össze gondolatait identitásról, hazáról, szerelemről és társadalomról, ám minden igyekezete ellenére a koherens világkép nem hoz létre koherens irodalmi struktúrát. Réz Anna kritikája Julian Barnes legutóbb magyarul megjelent regényéről.

 

A bölcs és a kozmosz. Egy tanulságos kudarc

Bármilyen vonzó is az a gondolat, hogy évezredekkel korábbi fejtegetésekre úgy tekinthetünk, mint napjaink vitáinak teljes jogú résztvevőire, ezt nem szabad mindazon elképzelések feláldozásával elérnünk, amelyek mai szemmel ellentmondanak a „józan észnek”. Veres Máté kritikája Gabriela Roxana Carone filozófiatörténeti monográfiájáról.

 
XML csatorna