Hibák a hermeneutikában

A magyar fordítás oly mértékben mond mást, mint az angol szöveg – olyan esetekben is, amikor az eltéréseket egyáltalán nem a két nyelv egymástól különböző lehetőségeiben kell keresni –, hogy nem sokat fogok élcelődni a magyar változat megannyi melléfogásán. A helyzet olyan szomorú, hogy megelégszem azzal, hogy némi kommentár és magyarázat kíséretében megmutatom a fordítás néhány hibáját.

Cím:

Bibliai hermeneutika

Szerző:

Paul Ricoeur

Szerkesztő:

Fabiny Tibor

Fordítók:

Bogárdi Szabó István - Mártonffy Marcell

Lektorálta:

Fabiny Tibor - Lukács Tamás

Kiadó:

Hermeneutikai Kutatóközpont, Budapest

Mi történt Ricoeur szövegével? *

Hibátlan fordítás bizonyára nem létezik. Némelyek szerint még elvben sem képzelhető el. A lefordított mű önazonosságát megőrizni – vagyis valamilyen más nyelv feltételei között: más mondattani szabályokkal, más szavakkal, más hagyomány alapján újra megteremteni pontosan ugyanazt, mint amit a fordítás alapjául szolgáló mű létrehozott – minden bizonnyal nem lehetséges, vagy ha mégis, akkor csak nagyon szűk korlátok között, mondjuk a matematika vagy a természettudományok keretein belül. A fordítás gyakorlata ennek ellenére kétségkívül létezik. Ráadásul azt is tudjuk, hogy vannak nagyon jó és csapnivalóan rossz fordítások. Vagyis abból a tételből, mely szerint az azonosságőrző fordítás nem lehetséges, nem következik, hogy a fordítás számára megadatott lehetőségeken belül minden fordításnak egyaránt és ugyanúgy rossznak kell lennie. Egy-egy fordítás megítélésénél tehát jobbára félre kell tennünk azokat a megfontolásokat, melyek általában vonatkoznak a fordítás elméleti lehetőségeire.

Ha valaki arra kíváncsi, mit mond Paul Ricoeur a „Biblical Hermeneutics”[1] című művében, mely magyarul „Bibliai hermeneutika”[2] címen jelent meg, helyesen teszi, ha a magyar változat tanulmányozása közben az angol nyelvű szöveget is a keze ügyében tartja, de a leghelyesebb, ha a magyar változatot csak felületes tájékozódás céljából üti fel. A „Biblical Hermeneutics” angolul jelent meg, és a kiadás nem tünteti fel, hogy fordítás volna, vagyis Ricoeur eleve angolul írhatta. A mű nyelvhasználata (korlátozott szókincs, monotonul ismétlődő mondatszerkezetek, az idiomatikusság hiánya, némi körülményesség, egy-egy hiba és idegenszerű megfogalmazás[3]) is erre enged következtetni. Ricoeur jól, sőt nagyon jól tudott angolul – hosszú időn át tanított a University of Chicago filozófia tanszékén –, de más-más dolog jól érteni, jól beszélni (mondjuk érdekes témákról érdekes megjegyzéseket tenni) és jól írni. Ahhoz viszont kétség sem férhet, hogy Ricoeur roppant következetesen használta hosszú tanulmányának tíz-tizenöt alapvetően fontos terminusát. A magyar fordítás oly mértékben mond mást, mint az angol szöveg – olyan esetekben is, amikor az eltéréseket egyáltalán nem a két nyelv egymástól különböző lehetőségeiben kell keresni –, hogy nem sokat fogok élcelődni a magyar változat megannyi melléfogásán. A helyzet olyan szomorú, hogy megelégszem azzal, hogy némi kommentár és magyarázat kíséretében megmutatom a fordítás néhány hibáját. A különböző rendű és rangú hibákat sokkal hosszabban lehetne sorolni, mint amennyi terjedelmet az olvasó figyelme és türelme – vélhetőleg – megenged.

Először évekkel ezelőtt, a magyar fordítás megjelenésekor hasonlítottam össze mondatról mondatra a mű angol és a magyar változatát, és a könyvről szóló kritika a BUKSZ számára készült. Akkor azonban – valamilyen, immár érdektelen megfontolás miatt – a kritikát nem adtam ki a kezemből. Ezt (számottevő átírás után) most azért teszem meg mégis, mert jelezni akarom: úgy tekintem, hogy Paul Ricoeur mindössze fizikai, élettani értelemben távozott el közülünk.

Az utolsó előzetes megjegyzés: az alábbi példákat általában egy-egy szempontnak megfelelően tárgyalom, vagyis – az egyszerűség, rövidség és áttekinthetőség érdekében – sokszor nem említem meg, ha egynél több hibát vélek felfedezni bennük.

Lássunk először néhány súlyos félrefordítást.

1.

… unique character of the momentous decisions of existence. 116

… a pillanatnyi egzisztenciális döntés egyedi mivoltát. 121

A „momentous” szó jelentése nem „pillanatnyi”, hanem „óriási jelentőségű”. Vagyis nem „időben korlátozott”, hanem sokkal inkább „fontosságban korlátlan”.

2.

… to define the characters as a function of their role within the total story… 44

… a szereplőket a történet egészében elfoglalt helyüknek a funkciója szerint kell meghatároznunk… 65

A „function” szó magyar megfelelője ebben az összefüggésben nem a „funkció”, hanem a „függvény”. S vajon mi szükség volt a „role”-t, vagyis a „szerepet” „hely”-re változtatni? Következésképpen az idézett részletet valahogy úgy kellett volna fordítani, hogy „ebből adódik a kötelezettség, hogy a szereplőket a történet egészében játszott szerepük függvényében határozzuk meg”.

3.

The strategy of discourse by which the metaphorical statement obtains its meaning is absurdity. 77

Az olyan beszédstratégia, amelyben a metaforikus állítás értelemre tesz szert, képtelenség. 92

Amikor valamiről azt mondjuk, hogy képtelenség, az állításunkat rendszerint úgy lehet átfogalmazni, hogy az illető dolog lehetetlen. Ricoeur azonban nem állít semmi ilyesmit. Azt mondja, és ehhez hasonlót számos más írásában is megfogalmazott, hogy „Az abszurditás az a megnyilatkozás-stratégia, melynek révén a metaforikus állítás jelentésre tesz szert”. A fenti magyar mondat egészén más irányba tereli az olvasót.

4.

The mimesis of tragedy, according to Aristotle, is already at work in folktale… 73

Arisztotelész szerint a tragédia mimézise már a népmesében tetten érhető. 88

Ha kicsit belegondolunk, a hiba teljesen nyilvánvaló lesz: Arisztotelész a mimézis kapcsán nem beszél a népmeséről. Ricoeur mondata valami olyasmit jelent, hogy a tragédia mimézise, ahogyan azt Arisztotelész felfogja, a népmesében is munkálkodik.

5.

Metaphorical interpretation presupposes a literal interpetation which is destroyed. 78

A metaforikus értelmezés a szó szerinti értelem eltörlését feltételezi. 92

Az angol mondat, szemben magyar változattal, nem szó szerinti értelemről, hanem szó szerinti értelmezésről beszél, s a metaforikus értelmezés nem a szó szerinti értelmezés megsemmisülését előfeltételezi, hanem – éppen ellenkezőleg – magát a szó szerinti értelmezést: „A metaforikus értelmezés előfeltételezi a szó szerinti értelmezést, mely megsemmisül.” A különbség talán csekélynek látszhat, de Ricoeur metafora-felfogása történetesen ebben a csekélységben ragadható meg.

6.

Religion and philosophy say the same thing… 140

A vallás és a filozófia ugyanarról beszél… 140

Amit az angol mondatban megtalálunk, hiányzik a magyarból, ami viszont megvan a magyar mondatban, hiányzik az angolból. Az angol mondat nem állítja, hogy a vallás és a filozófia ugyanarról beszélne, azt viszont állítja, hogy ugyanazt mondja. Szinte szó szerint ugyanez a hiba fordul elő a magyar kiadás 109. oldalán is, mely az eredeti szöveg 101. oldalának felel meg.

7.

This syntagmatic hypothesis will divide Propp’s successors. 41

E szintagmatikus feltevést Propp követői is elfogadják. 63

A mondat nem azt állítja, hogy valakik elfogadnak valamilyen feltevést, hanem azt, hogy megosztja őket egy hipotézis. A „követő” – mint a kontextusból és a mondatból egyaránt kiderül – nem a legjobb szó a „successor” magyarítására. A könyv ugyanis arról számol be, hogy azok között, akik Propp után foglalkoznak a kérdéssel, vannak, akik elfogadják a hipotézist, és vannak, akik nem. Az utóbbiakat pedig nem helyes „követőknek” nevezni.

8.

V. Propp is the ancestor of the structural analysis of stories. Taking Goethe (who provided the epigrams for his chapters) and especially the labor of classification characteristic of botany, zoology, and minerology as his model, Propp wanted to become the Linnaeus of folklore. 39

Az elbeszélt történet formális elemzésének ősatyja V. Propp, aki Goethét tekinti mintájának (tőle kölcsönzi könyve fejezeteinek mottóját), kivált az osztályozás ama jellegzetes módját illetően, amely a botanikában, a zoológiában és az ásványtanban Goethe nevéhez fűződik. Propp a folklór Linnéje kívánt lenni. 61

Az angol mondatok mást mondanak, mint a magyar mondatok: az angolban nincs semmiféle utalás arra, hogy a botanikára, zoológiára és ásványtanra jellemző osztályozást bármilyen módon „Goethe nevéhez” kellene kapcsolni. Mellesleg az sem világos, miért volt szükség Ricoeur szövegét felülbírálni és kijavítani, miért lett az angol változat „structural analysis” kifejezéséből a magyarban „formális elemzés”.

9.

In other words, more familiar to the English-speaking reader, the sense of the narrative is complete without its use in a narrative situation (in the same way as the proposition „the present king of France is bald” changes its truth-value for Strawson according to the situation in which it is used). 72

Vagy másként, az angol nyelvű olvasó számára ismerősebb megfogalmazásban: az elbeszélés értelme a beszédhelyzetben megvalósuló használatán kívül aligha lehet teljes (miként, Strawson szerint, a „Franciaország jelenlegi királya kopasz”, állítás attól függően változtatja igazságértékét, hogy milyen beszédhelyzetben használjuk). 88

A „complete without its use” kifejezésben a „without” nem azt jelenti: „kívül” (amit a „without” mostanság viszonylag ritkán jelent), hanem azt: „nélkül”. A megfelelő részletet talán így lehetett volna fordítani: „az elbeszélés értelme a használata nélkül is teljes”. A „narrative situation” egyébként nem „beszédhelyzet”. A magyar szöveg nagyjából az ellenkezőjét mondja, mint az angol.

10.

But, whereas humor or detachment are able to remove us from reality entirely, hyperbole leads us back to the heart of existence. 113

Míg azonban a humor vagy a távolságteremtés segítségével teljes mértékben elszakadhatunk a valóságtól, a hiberbola visszavezet a létezés szívébe. 119

Sejtelmem sincs, mi lehet – ha ebben a magyar szövegben olvasom – a „létezés szíve”, de az biztos, hogy a kifejezés ebben a kontextusban teljesen rossz irányba terelné a gondolataimat, ha nem tudnék arról, mi áll az eredetiben. Angolul a „heart” ilyen esetekben – a költőiség leghalványabb gyanúja nélkül – azt jelenti: „közepe” vagy „kellős közepe”.

11.

Our tentative definition of the parable as the metaphoric functioning of a narrative only expresses the task to fulfill in a rhetoric of biblical discourse. 89

Definíciónk tehát – mely szerint a parabola metaforikusan működő elbeszélés – egyelőre nem több a biblikus beszédmód retorikájára háruló feladat megfogalmazásánál. 100

A „metaphoric functioning of a narrative” nem „metaforikusan működő elbeszélés”, hanem sokkal inkább „valamely elbeszélés metaforikus működése”.

12.

Are the parables really related to one another as are the various folktales within a corpus, or do they constitute a set of a different kind? 44

Vajon a példázatok – a népmeséhez hasonlóan – csakugyan corpusba foglalhatók, vagy különböző típusokból álló sort alkotnak? 66

Az angol mondat egészen mást kérdez, mint a magyar. Hosszadalmas magyarázat helyett ezúttal lássunk egy valamivel pontosabb fordítást: „A példázatok valóban úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a népmesék valamely korpuszban vagy pedig más jellegű halmazt alkotnak?”

13.

We have not only to take the „corpus” of parables as a whole, but also the corpus of „sayings” attributed to Jesus by the Synoptics. 101

… a parabolák nemcsak egymás közt alkotnak „corpus”-t, hanem azokkal a „mondásokkal” együtt is, amelyeket a szinoptikusok Jézusnak tulajdonítanak. 110

A hiba jól érzékelhető: az angol szöveg arról beszél, hogy nemcsak a parabolák egésznek tekintett korpuszát kell venni, hanem a szinoptikusok által Jézusnak tulajdonított mondások korpuszát is, és semmit nem mond arról, hogy a parabolák a mondásokkal együtt is korpuszt alkotnának. Míg a magyar változatból ez nem világos, az angol szövegben egyértelműen két külön korpuszról van szó.

14.

But it may just as well be argued that it belongs to the narrative „genre” to tell stories initiated by a kind of „lack,” or „mischief,” or „alienation” and to work toward some kind of „reintegration,” by removing the „lack.” Only the transposition to new material may prove one or the other thesis. 48

De éppígy megemlíthetjük azt is, hogy a történetmondásnak arra a műfajára vonatkozik, amely „hiánnyal”, „ínséggel” vagy „elidegenedéssel” kezdődik s a „hiány” megszüntetésével a „helyreálló egység” felé tart. A tételek tehát csak akkor bizonyíthatók, ha másfajta elbeszélő anyagra alkalmazva is megállják helyüket. 69

Az „argue” nem „megemlít”, hanem „érvel”. A „belongs to” nem „vonatkozik”. A „the narrative genre” ebben a mondatban nem a történetmondáson belül jelöl ki egy műfajt, hanem általában utal a történetmondás műfajára. A „mischief” nem „ínség”, hanem sokkal inkább „kártevés”. Ha szem előtt tartjuk mindezt, akkor a részlet magyarul valahogy így adható vissza: „De azzal is éppúgy lehetne érvelni, hogy hozzátartozik az elbeszélés műfajához, hogy olyan történeteket mondjunk el, melyeket ’hiány’, ’kártétel’ vagy ’elidegenedés’ indít el, s hogy a hiány eltávolításával a ’reintegráció’ felé haladjunk. De ezt vagy a másik tételt csakis az új anyagra történő átvitel bizonyíthatja.”

15.

If all these operations could be carried out, then we would have to discover the transformation rules thanks to which… 45

Ha e műveleteket elvégeztük, olyan transzformációs szabályok birtokába juthatunk, amelyek révén… 66

Az idézett részlet a könyvben olvasható fordítás helyett sokkal inkább a következőket mondja: „Ha ezeket a műveleteket el lehetne végezni, akkor még fel kellene fedeznünk azokat a transzformációs szabályokat, melyek révén…”

16.

… which is beginning to be extended to the Biblical texts… 29

… egyre nagyobb teret hódít a biblikus szövegek… 53

Az angol változat nem valami olyasmit mond, hogy a strukturális szemiotika egyre divatosabb, hanem azt, hogy a strukturális szemiotikát elkezdték kiterjeszteni a bibliai szövegekre.

17.

Such interpretations are well known, especially in those forms of Protestant thought marked by the influence of Karl Barth as well as that of Bultmann. 109

A példázatok ilyetén alkalmazásai főként a Karl Barth és Bultman által fémjelzett protestáns gondolkodásban terjedtek el. 115

Mi indokolhatja az „interpretation”, tehát az „értelmezés” felcserélését „alkalmazás”-ra? Könnyen lehet, hogy a következő fordítás valamivel jobb volna: „Az efféle értelmezések jól ismertek, különösen a Karl Barth és Bultman hatását mutató protestáns gondolkodásban.”

18.

… the specific narrative inconsistency tends to break up the narrative pattern and to generate the transgression from „inner” sense to „outer” reference. 99

… az elbeszélés sajátos inkoherenciája szakadást idéz elő a narratív modellben és megnyitja a „belső” értelemtől a „külső” jelentés felé vezető utat. 108-109

Nem világos, miért kellene az „inconsistency”-nek magyarul „inkoherenciá”-nak lenni, mikor a „következetlenség” vagy akár az „inkonzisztencia” sokkal jobb. A „specific narrative inconsistency” pedig nem „az elbeszélés sajátos inkoherenciája”, hanem sokkal inkább „a sajátosan narratív következetlenség”. Mivel a tanulmányban Ricoeur hosszasan tárgyalja azt a szerepet, melyet a modellek játszanak az elbeszélés metaforikusságában, helytelennek látszik a „pattern”-t „modell”-nek fordítani. A „reference” semmiképpen nem „jelentés”. Leginkább referencia, de a „valóságvonatkozás” sem vezetné félre annyira az olvasót, mint a „jelentés”.

19.

As such the mediation of narrative consists either in „humanizing the world,” by giving it an individual and event dimension – „The world is justified by man, man is integrated into the world” (213) –, or the existing order is held as unbearable. 50

Az elbeszélés közvetítő szerepe tehát nem egyéb, mint a „világ humanizálása”, amennyiben a világot az egyéniség és az esemény dimenziójával ruházza fel – „a világot az ember léte igazolja, s az ember része a világnak” (213) –, s a fennálló rendet elfogadhatatlannak tekinti. 70

Az ilyen mondatok kedvezőtlenül befolyásolhatják azt, ahogyan a magyar olvasók Ricoeurt mint gondolkodót láthatják. A magyar változat ugyanis átírja az angol mondat szerkezetét. Az „either… or”, tehát a „vagy… vagy” helyett a magyarban kapcsolatos mellékmondatot találunk („s a fennálló…”), ugyanakkor a magyar mondat két része nyilvánvalóan ellentmond egymásnak, vagyis a mondat egésze a tartalmában megőrizte az eredeti „vagy… vagy” szerkezetet. Az „unbearable” egyébként nem „elfogadhatatlan”, hanem sokkal inkább „elviselhetetlen”. Az angol mondat ismeretében nehéz elképzelni, mit jelenthet a magyar mondat annak az olvasónak, aki csakis a magyar szöveget ismeri, de valószínűleg jókora következetlenségre gyanakodhat.

20.

Here, too, the apocalyptic proclamation presents a literal character which is transgressed in a way comparable to that in which the form of a story is transgressed in the parable. 110

Az apokaliptikus kijelentés irodalmi szabályainak megszegése itt ahhoz hasonlítható, ahogy a jézusi példázat kilép a történetmondás hagyományos keretei közül. 116

A magyar mondattal, ha az angolból indulunk ki, sok baj van. Elsősorban azt kifogásolhatjuk, hogy az „irodalmi szabályok” kifejezés megjelenésének nincs semmiféle alapja az angolban. Ott van viszont az eredetiben a „literal character” („szó szerint vehető jelleg”), melyet a magyarban nem ad vissza semmi. Ugyanakkor teljesen nyilvánvaló, milyen hatalmas távolságban van egymástól a „literal character” és az „irodalmi szabályok”. Továbbá: nincs megfelelője az eredetiben a „hagyományos”-nak, a „story” nem „történetmondás”, és hiányzik a magyarból a „form” fordítása. A „jézusi” jelző betoldása felesleges ugyan, de nem nagyon félrevezető. Az angol szövegben megismétlődik a „transgressed” szó, a magyar változat olvasója erre sehogyan nem jöhet rá. A két mondat merőben mást mond: amit az angolban találunk, nagyjából ugyanazt el lehetne mondani magyarul is. Amit a magyar szövegben olvasunk, elmondható volna angolul, de Ricoeur történetesen egyáltalán nem ezt írta.

Lehet-e bármi is rosszabb az efféle súlyos melléfordításoknál? A kérdésre – sajnos – igennel kell válaszolni. Ha ugyanis csakis félrefordításokkal kellene számolnunk, akkor ezeket össze lehetne gyűjteni és egy füzetben lehetne mellékelni a könyvhöz.

A következő megjegyzések Ricoeur alapvető terminusaira irányulnak. Vegyünk először három meglehetősen fontosat közülük. Ezek a következők: sense, meaning, reference. Amikor efféle, következetesen használt terminusokról van szó, a fordító keze nyilvánvalóan meg van kötve. Ha nincs elháríthatatlan akadálya, feltétlenül, mondhatni szolgai módon kell követnie az eredeti szöveget. Mindenesetre bizonyosan nem ez az a pont, ahol a fordító megmutathatja, hány rokonértelmű szót ismer. A terminusok ismétlődése nem stiláris hiba, hanem a következetesség jele lehet, és egyébként is a szerző és nem a fordító felelőssége. Abból kell kiindulni, hogy ha a lefordított szöveg olvasója egy korábban már előfordult szó helyett valamely szinonimájával találkozik, választási helyzetbe kerül. El kell döntenie, hogy a szinonima azért jelenik-e meg, mert a szerző immár nem pontosan ugyanarról beszél, mint korábban, és ennek az eltérésnek komoly jelentősége lehet a szöveg jelentése szempontjából, vagy pedig nincs különösebb jelentősége a szóválasztásnak. Ez a dilemma, amikor van egyáltalán megoldása, legtöbbször rettenetesen nehéz és bonyolult. Ilyen választási kényszer kialakítására csak a szerző jogosult, a fordító nem. Ráadásul még az is előfordulhat, hogy az olvasó rá sem jön, hogy a két szót rokonértelmű szavakként kellene kezelnie. Valószínűnek látszik tehát, hogy nem szabad ilyen helyzetbe hozni az olvasót. A fordítás nem nehezítheti meg feleslegesen és esetleg teljesen értelmetlenül az olvasó dolgát.

A „Bibliai hermeneutika” magyar szövege nem felel meg ennek az igen egyszerű követelménynek. Mivel Paul Ricoeur szövege meghatározza és megkülönbözteti egymástól a sense, meaning és reference terminusokat, tulajdonképpen azt is lehetne mondani, nagyjából mindegy, hogy a magyar változat a kézenfekvő lehetőségek közül mely szavakat nevezi ki a magyar megfelelőjüknek, de ehhez a döntéshez legalább az észszerűség határáig ragaszkodnia kellene.

A „sense” magyar megfelelője először az „értelem” (30-54, 33-56, 34-57, 36-59).[4] Nem rossz döntés. De akár a „sense”, akár az „értelem” oldaláról vizsgáljuk ezt a megfeleltetést, következetességet nem lehet felfedezni a használatukban. A „sense”-nek ugyanis megfelel az „értelmezés” (45-66) és a „jelentés” (100-109) is. Ahol pedig a magyarban az „értelem” szóval találkozunk, az angolban „intelligibility” (29-53), „interpretation” (32-56), „meaning” (49-70, 75-90, 76-90, 76-91, 84-96, 103-111) és „thought” (91-102) is állhat.

A „meaning” magyar megfelelője először a „jelentés” (33-56, 34-57, 35-58, 51-71, 62-80). De ez a kapcsolat sem tartós: már láttuk, hogy a „meaning” időnként a „értelem”-mel társul, és előfordul, hogy a „meaning” helyén a magyarban nincs semmi (79-92), és az is, hogy a „jelentés” az angol „content”-et (63-80), a „signification”-t (79-93) vagy a „reference”-t (83-95, 84-96) adja vissza.

A „reference”, „refer to”, „referent” szavak hasonló sorsra jutnak. A „reference” lehet „referencia” (30-54), „valóságvonatkozás” (34-57), „jelentett” (36-59), „jelentés” (83-95, 84-96), „jelentésvonatkozás” (87-99), „utalás” (56-75). A „refer to” lehet „utal” (36-59) és„vonatkozik” (30-54), a „vonatkozik” viszont megfelelhet az „apply”-nak (33-56), az „appropriate”-nak (34-57) és a „connect”-nek (34-57). A „referent” lehet „jelentett” (30-54, 33-56, 34-57), „valóságvonatkozás” (33-56) és „jelölt” (34-57).

Mindezt a következőképpen foglalhatjuk össze: mind a „sense”, mind a „meaning” egyaránt lehet „értelem” és „jelentés”. Sőt a „reference” is lehet „jelentés”. Olvasó legyen a talpán, aki – ha csakis a tanulmány magyar változatát tanulmányozza – nem arra a következtetésre jut, hogy Ricoeur össze-vissza beszél. Ricoeurnek teljesen felesleges volt fáradnia tanulmányának 81-82. oldalain, ahol gondosan elkülönítette egymástól ezeket a szavakat, és felesleges volt következetesen használnia őket. Ki tudná kitalálni ezek után, hogy a következő mondat eredetijében mi állhatott az „értelem” és a „jelentés” helyén?

A szó szerinti interpretációban az értelem önmagát rombolja le, s ez történik a köznapi jelentéssel is. 96

 

A szemantikai feszültségként elgondolt metaforák a mondat szintjén nyernek értelmet, mivel a szavak jelentését „fordítják ki”. 103

A bevezető után természetesen nem lehet igazi meglepetés, hogy a két mondatban az „értelem” és a „jelentés” más-más szavaknak felelnek meg:

A szó szerinti interpretációban az értelem (meaning) önmagát rombolja le, s ez történik a köznapi jelentéssel (reference) is. 96

 

A szemantikai feszültségként elgondolt metaforák a mondat szintjén nyernek értelmet (sense), mivel a szavak jelentését (meaning) „fordítják ki”. 103

A magyar szöveg alapján hasonlóképpen nem lehet kikövetkeztetni, hogy a „meseszövés” (37-60, 38-60, 40-62, 45-66, 61-79), a „mese” (56-75), a „cselekmény” (38-61, 41-63, 42-64, 71-87, 97-107), a „cselekményszövés” (42-64, 71-87), a „cselekményháló” (102-110) legtöbbször ugyanarra az egy szóra, a „plot”-ra megy vissza. Legtöbbször, de – talán mondani sem kell – nem mindig: lehet „cselekmény” az „action” (40-62, 42-62), és lehet „cselekményszövés” az „intrigue” is (56-75). Az „action” viszont lehet „cselekvés” is (42-63, 46-67).

A „discourse” fordítása rendszerint nem könnyű – ez azonban semmiképpen nem felmentés a következetesség követelménye alól. A „discourse” szónak a tanulmány magyar változatában a következő szavak felelnek meg: „szöveg” (31-54, 46-67, 51-71), „beszéd” (31-54, 34-57, 35-58, 52-72, 60-78, 70-87), „beszédmód” (34-57), „diszkurzus” (33-56, 35-58), „műfaj” (70-87), „elbeszélés” (63-81). Ismét azt a kérdést kell feltenni: szegény magyar olvasó honnan jöhetne rá, hogy mindezek mögött a „discourse” áll? (Kivéve, természetesen, amikor a „szöveg” a „text”, a „beszéd” a „speech”, az „elbeszélés” a „narrative”, a „műfaj” pedig a „genre” magyarítása.)

A példákat lehetne még sorolni: a „structure”, „structural”, „system”, „pattern”, „model”, „figurative” „function”, „relation”, „connection”, „arrangement”, „work”, „labor”, „conjunction”, „presupposition”, „hypothesis”, „configuration”, „underlying”, „reintegration”, „productivity”, „power”, „clarification”, „dimension” szavak is hasonló bánásmódot szenvednek el a magyar változatban. Mindenesetre már az eddig felsorolt példák is kizárják azt a lehetőséget, hogy egy vékonyka füzetben mellékeljünk a könyvhöz hibajegyzéket. Ráadásul a súlyos félrefordítások és a terminológiai káosz mellett még egy jellemző vonása van Ricoeur tanulmánya magyar változatának. A 2. és a 10. példában találkoztunk már hasonló jelenséggel. Az előbbiben azt láthatjuk, hogy az angol „role” szónak a „hely”, az utóbbiban pedig azt, hogy az „argue”-nak a „megemlít” felel meg, jóllehet semmi méltánylandó oka nincs az eltérésnek a sokkal nyilvánvalóbb és kézenfekvőbb magyar szavaktól, vagyis a „szerep”-től és az „érvel”-től.

A fordításnak ez a vonása a terminológiai káosz enyhébb formájának látszik. Talán fordítva is fel lehet fogni: elképzelhető, hogy a terminológiai káosz ennek a vonásnak a logikus folytatása. Bárhogy legyen is, rengeteg ilyen jellegű dolgot találni a tanulmány magyar változatában. Olyan sokat, hogy az ember belefárad, és néhány tucat után már csak legyint. Értelmetlennek látszik valamennyit felsorolni, s egyébként is valószínűleg könnyebb volna felsorolni azokat a mondatokat, melyekben nem figyelhető meg ez a jelenség.

A következő hibák – megítélésük vérmérséklet kérdése – az enyhe és a súlyos közötti skálán helyezhetők el:

21.

Between the concept which kills the symbol and pure conceptual silence, there must be room for a conceptual language which preserves the tensive character of symbolic language. 36

A szimbólumot elpusztító fogalom és a teljes fogalmi csend között teret kell kapjon az a fogalmi nyelv, amelyben megmarad a szimbolikus nyelv valóságot feszítő jellege. 59

A beszúrás, mely szerint a szimbolikus nyelv a valóságot feszíti, nem található meg az angol változatban, s ez a beszúrás egyébként is meglehetősen idegen Ricoeurtől. A „tension”, „feszültség” szót Ricoeur a nyelvvel összefüggésben szokta használni.

22.

Can an existential interpretation be connected to the achronical interpretation without the mediation of the diachronical one? 50

S vajon az akronikus interpretációból kiindulva, a diakronikus értelmezés közvetítő munkája nélkül, lehetséges-e egzisztenciális interpretáció? 71

Az angol szöveg nem kérdezi meg, lehetséges-e egzisztenciális értelmezés. Kiindulásról és munkáról sem beszél. Mindössze azt firtatja: „Hozzá lehet-e kapcsolni az egzisztenciális értelmezést az akronikus értelmezéshez a diakronikus értelmezés közvetítése nélkül?

23.

Do not these last quotations come as a strange theological aftermath? 50

Nem kerülheti el a figyelmünket az utóbbi idézetek különös teológiai felhangja. 70

Vajon miért kellett a magyarban olyan messzire elrugaszkodni az angol szövegtől, hogy nagyjából csak két-három szó emlékeztet az eredetire? Az „aftermath” „eredmény”, „következmény” vagy „utóhatás” lehetne. Ebben a mondatban talán „végszó”-ként is lehetne fordítani.

24.

Afterward I shall introduce a series of structural models arranged according to their degree of structural formalization. 37

A következőkben olyan strukturális modelleket mutatok be, amelyek szerkezeti megformáltságuk foka szerint rendezhetők sorba. 59

A „formalization” nem „megformáltság”, hanem „formalizálás, formalizáltság”; az „afterward” nem „a következőkben”, hanem valami olyasmi: „azután majd”.

25.

His first methodological decision is to treat the parable as an autonomous aesthetic object, presenting an organic unity… 37

Módszertani alapállása értelmében a példázatot autonóm esztétikai tárgyként, azaz szerves egységként kezeli. 59

A „methodological decision” nem „módszertani alapállás”, hanem „módszertani döntés”.

26.

But the price of such an analysis will be the dissolution of the very concept of a literary-existential analysis. 39

Az effajta boncolgatás azonban csak az „irodalmi-egzisztenciális” elemzés valódi szándékának feladása árán lehetséges… 61

A „concept” nem „szándék”, hanem „fogalom”. Nem világos, hogy az „analysis”-nak – melynek rendszerint tűrhetően megfelel az „elemzés” – miért kellett „boncolgatásnak” lennie a magyar változatban.

27.

Here is a postulate common to all the formalists. Appearances are abundant, but the underlying structures are finite. 40

E vélekedéssel valamennyi formalista egyetért. A felszíni cselekmény variánsai kimeríthetetlenek, a mögöttes struktúrák száma véges. 62

A „posztulátum” egészen pontosan ugyanakkor feleltethető meg a „vélekedés”-nek, amikor a „koncepció”, „hipotézis”, „premissza” vagy akár a „filozófia” is. Az „abundant” nem „kimeríthetetlen”, hanem „bőséges”. Az „appearance” nem „felszíni cselekmény variánsai”, hanem – ebben a szövegösszefüggésben – „jelenség”.

28.

This „restatement of intentionality,” it seems to me, is grounded in the very act of composition which led to the redaction of the first Gospel. 105

Megítélésem szerint ennek az új irányba terelt intencionalitásnak köszönhető az ősevangélium létrejötte. 113

Terjedelmes, lefordítható részlet maradt ki a magyar változatból. De a „restatement of intentionality” sem „új irányba terelt intencionalitás”, hanem sokkal inkább „újrafogalmazott intencionalitás”.

29.

By means of this working hypothesis, the large units which are at least the same size as the sentence… 52-53

E munkahipotézis segítségével a nagyobb, végső soron mondatnyi egységekkel… 72

Az „at least the same size as the sentence” kifejezésnek semmi köze a magyarban olvasható „végső soron mondatnyi” szavakhoz. Ezt még akkor sem jelentené, ha a helyén „at last the same size” volna olvasható. Az angol kifejezés valahogy így fordítható: „minimum mondat méretű”. A „least” máshol is gondot okoz. Az angol szöveg 64. oldalán ezt olvashatjuk: „The least thing to be said…”, vagyis „A legkevesebb, amit mondhatunk…”. A magyar változatban (82) ezzel szemben a következőt találjuk: „Végső soron arról van szó…”.

30.

If this text is inconsistent from a historico-critical standpoint, it is highly significant for a structural approach… 54-55

Míg a történetkritika álláspontja szerint a szöveg nem tekinthető egységesnek, a strukturális megközelítés számára nagymértékben szignifikáns… 74

Az „inconsistent” nem felel meg a „nem egységes”-nek. Inkább fordítható „következetlen”-nek. A „historico-critical standpoint” nem „történetkritikai álláspont”, hanem „történeti-kritikai álláspont.” A mondatszerkezet („if…”) változása („míg…”) sem igazolható.

31.

This point has been overlooked even by the literary critiques which are not „structuralist” in the specific sense of French structuralism. 69

E tényt épp azok az irodalomkritikusok hagyták figyelmen kívül, akik a francia strukturalizmus értelmében nem tekinthetők „strukturalistának”. 85

A „critique” nem „kritikus” hanem „kritika” – mint mondjuk a Tiszta ész kritikájában. Az „even” ebben a mondatban nem „épp”, hanem „még azok is”.

32.

That analysis might have left the impression that religious language is a variety of poetic language… 107

Elemzésünk azt a benyomást kelthette, hogy a vallási nyelv a poétikai nyelvfunkció egyik változata. 113

Az angol szöveg nem „nyelvfunkció”-ról, hanem „nyelv”-ről beszél.

33.

The advantage of an access to the notion of a „mode of discourse” through a practical category is to refute directly the fallacy typical of the structuralist ideology, which I shall call the „for-the-sake-of-the-code fallacy.” 69

Ha tehát a „beszédmód” fogalmát az alkotói praxis kategóriájának tekintjük, azonnal lelepleződik a strukturalista ideológiára jellemző csúsztatás, melyet legszívesebben úgy neveznék: „csalás a kód javára”. 86

Hiányzik a magyarból a „the advantage of an access to the notion” fordítása. A „refute” nem „lelepleződni”, hanem „cáfolni”.

34.

… I will readily assume the expression if by „generative poetics” is meant the set of rules of „competence” which govern the „performance” of specific texts as parables, proverbs, oracles, etc. 70

… jóhiszeműen el kell fogadnom a megjelölést, amennyiben „generatív poetikán” olyan „kompetencia”-szabályok együttesét érti, melyek a példázatok, a közmondások, a jövendölések stb. jellegzetes szövegfajtáinak „létrehozását” irányítják. 86

A „will” nem „kell”, a „readily” nem „jóhiszeműen”, hanem „azonnal” vagy „készségesen”. A „set”-nek itt is – és a szövegben sok más helyen is – nem „együttes”-nek, hanem sokkal inkább „halmaz”-nak kellene lennie. Ha a „performance” szót a generatív nyelvészet vagy a generatív poétika kontextusában – ráadásul akkor, amikor a kompetenciával áll párban – nem „performanciá”-nak, hanem bármi másnak fordítjuk, akkor megtévesztjük az olvasót. Egyébként ez az egyik olyan mondat, melynek angolságán (a „by generative poetics is meant the set of rules” kifejezés miatt) idegenszerűség érződik. A „performance” – sajnos – a következő példában is rossz magyar megfelelőt talált meg magának:

35.

In other words, it is the task of hermeneutics to use the dialectics of discourse and work, or performance and competence, as a mediation at the service not of the code, but of the message. 70

Más megfogalmazásban: a hermeneutikára az a feladat vár, hogy a beszédmód és a mű, a szövegalkotás és a kompetencia dialektikáját közvetítésre használja, mégpedig nem a kód, hanem a közlemény szolgálatában. 87

36.

The parables do not constitute a set in the same sense as do the Russian folktales studied by Propp, which are reducible to only one fundamental tale. 100

A példázatok nem egységes gyűjteményként állnak rendelkezésünkre, mint a Propp által tanulmányozott orosz népmesék, amelyek egyetlen alapmesére vezethetők vissza. 109

Ez a magyar szövegrészlet is „együttes”-nek fordítja a „set”-et. A „gyűjtemény” már csak azért sem jó fordítás, mert Ricoeur megemlíti, hogy a Propp által elemzett mesék az Afanaszjev-gyűjteményből származnak. A mondatot talán így lehetett volna fordítani: „A példázatok nem abban az értelemben alkotnak halmazt, mint a Propp által tanulmányozott népmesék, melyek egyetlen egy alapvető mesére redukálhatók”.

37.

… the referential dimension is reintroduced with the notion of narrative communication… 72

… a valóságvonatkozás távlatát a narratív kommunikáció fogalma nyitja fel. 88

Az angol szöveg nem mond semmit arról, hogy valami felnyitna valami mást. A „dimension” és a „távlat” párosítása is kérdéses. A részletet esetleg valahogy így lehetne fordítani: „a narratív kommunikáció eszméje visszahozza a referenciális dimenziót”.

38.

It is an extension of denotation by a transference of labels to new objects which resist the transfer. 86

A denotáció jelentésátvitellel történő kiterjesztése új, az átvitelnek ellenálló tárgyakra. 98

Hiányzik a magyarból a „label”, vagyis a „címke”. Az angol szöveg viszont nem beszél jelentésről. Sőt jelentésátvitel helyett éppen címkeátvitelről szól.

39.

These two arguments together imply the way back from code to message for the right understanding of the text as text. 65-66

E kijelentés mindkét része feltételezi, hogy a szöveg mint szöveg megértéséhez meg kell tennünk a visszautat is: azt, amely a kódtól a közleményig tart. 83

A „these two arguments together” nem „e kijelentés mindkét része”, hanem „e két érv együtt”. Az „imply” nem „feltételezi”, hanem „implikálja”, esetleg „magában rejti”.

40.

… the source of the notion of the text is discourse. 66

… a szöveg eredetét a beszédmódban kell keresnünk. 83

A magyar változatból hiányzik a „notion” valamilyen magyar megfelelője. A „notion”-nak – miként egyébként a „concept”-nek is – a tanulmány magyar változatában leggyakrabban a „fogalom” felel meg. A két szó különbségét meg lehetett volna őrizni a magyarban, ha a „concept”-et a „fogalom”, a „notion”-t pedig az „eszme” fordítaná. Az angol szöveget ezek szerint így lehetne visszaadni: „A szöveg eszméjének forrása a megnyilatkozás”.

Ezzel messze nem merítettük ki a tanulmány magyar változatának összes vitatható vagy vitathatatlanul hibás megoldását. Még a hibák összes fajtájának felsorolására sem került sor, mindössze a csúnya félrefordítások, a terminológiai következetlenségek és érthetetlen melléfogások egy részét említettük meg.

Milyen jellegű dolgok maradtak ki? A következő mondat két kísérletet tartalmaz a „which includes a process, actors, and circumstances” lefordítására:

41.

According to Tesnière, the simplest sentence is a drama which includes a process, actors, and circumstances. 46

Tesnière szerint a legegyszerűbb mondat is folyamattal, szereplőkkel, körülményekkel rendelkező dráma, melynek fejleménye, körülményei, szereplői vannak. 67

A következő mondat magyar változatában, a beharangozott hét szerepkör helyett mindössze hatot kapunk meg: hiányzik a „helper” magyar megfelelője:

42.

Propp discovered seven: the villain, the donor, the helper, the sought-for person, the dispatcher, the hero, the false hero. 43

Propp hetet különböztet meg: az ellenfél (károkozó), az adományozó (felfegyverző), a keresett személy, az útnak indító, a hős, és az álhős szerepkörét. 64

A következő részletben – hogy csak egyetlen egy hibára mutassunk rá – a felsorolás a hiánnyal indul és a hiánnyal is zárul:

43.

… the description of the „functions”: absence, interdiction, violation, reconaissance, delivery, fraud, complicity, villainy, lack… 48

… az általa leírt „funkciókra” (emlékeztetőül: hiány, tiltás, erőszak, hála, megszabadítás, csalás, cinkosság, gonoszság, hiány… 68

Az angol változat 49. oldalán az első bekezdésben Ricoeur többes szám első személyben, a második bekezdésben pedig egyes szám első személyben beszél. A magyar változatban (69-70) természetesen pont fordítva van.

Ha összehasonlítjuk a következő angol és magyar szakaszt, azt találjuk, hogy a magyarból hiányzik két mondat:

44.

Here, says Beardslee, the overturning is so acute that „the imagination is jolted out of its vision of a continuous connection between one situation and another” (67). The paradox consists of two opposed affirmations. On the one hand, it upsets the presupposition upon which the usage of Wisdom sayings rests, namely „the project of making a continuous whole out of one’s own existence” (67). For who can form a coherent project of „losing” one’s life in order to „gain” it? 113

E helyütt, mondja Beardslee, a fordulat oly éles, hogy „a kizökkent képzelet már nem képes egyenes összefüggést teremteni a kétféle szituáció között” (67). Ki tartaná értelmesnek azt az elgondolást, hogy az élet „megmentésének” útja az élet „elvesztése”? 118

A befejezéshez közeledve megismétlem a nyitó gondolatok némelyikét. A „Bibliai hermeneutika” magyar változatát csak az angol szöveggel együtt érdemes tanulmányozni. A hibákért aligha egyedül a fordítót kell okolni. Ha érdemes volt lefordíttatni Paul Ricoeur tanulmányát, akkor érdemes lett volna ellenőriztetni is. A fordítás ellenőrzése nyilván fényt derített volna a hibákra.

Végezetül – hogy ne ennyire szomorú hangnemben érjen véget a hibák listája – érdemes elgondolkozni a következő példákon. Egyesek szerint az azonosságőrző fordítás nem lehetséges, vagyis különböző nyelveken nem lehet ugyanazt mondani, csak hasonlót. Vajon ez a megfontolás volna az oka annak, hogy a következő részletekben, vagyis ott, ahol az eredetiben a „same” áll, a magyarban a „hasonló”-t találjuk?

45.

We find the same hypothesis, for example, in Dumezil… 40

Hasonlót feltételez pl. Dumézil… 62

46.

… the same process… 119

… hasonló folyamat… 123

47.

… the same logical structure… 120

… hasonló logikai szerkezet…124

És ez még csak az egyik fele a történetnek. Ez az összefüggés ugyanis visszafelé is működik:

48.

… are organized in a way similar to… 52

… ugyanúgy szerveződnek… 124

A végszó természetesen nem lehet más, mint az, hogy hasonló, azaz ugyanazok a megfontolások, melyek a tanulmány lefordíttatását és kiadását indokolták, még mindig érvényben vannak.

Jegyzetek

* A tanulmány a „Fordítás, közvetíthetőség és kulturális identitás” pályázat (NKFP 5/041/04 – témavezető: Ritoók Zsigmond) keretében készült.

[1] Paul Ricoeur "Biblical Hermeneutics" Semeia 4 (1975) 27-148.

[2] Paul Ricoeur Bibliai hermeneutika. Válogatta és szerkesztette Fabiny Tibor. Fordította Bogárdi Szabó István és Mártonffy Marcell. Lektorálta Fabiny Tibor és Lukács Tamás. Hermeneutikai Kutatóközpont, Budapest, 1995. A „Bibliai hermeneutika” című tanulmány ennek a könyvnek a része (51-146.), de a kiadványból nem derül ki pontosan, ki fordította és ki lektorálta.

[3] Az alábbi példák között is akad ilyesmi: mondjuk a 17., a 23. és a 34. eset angolsága talán nem teljesen kifogástalan.

[4] A kötőjellel kapcsolt számok közül az első mindig az angol, a második a magyar változat oldalszámát mutatja.

 

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.
Marosán Bence, 2007, április 4 - 19:09

Jól van, Balázs, Neked van igazad; hogy valamiben igazat is adjak Neked!

Csak szerettem volna enyhíteni az amiatt érzett kudarc-élményeimet, hogy közölték egy fordításomra, hogy mekkora egy nagy szar - miközben én meg a lelkemet is kitettem érte.

De úgy látszik, nem engedik, hogy kibújjak a felelősség alól - a fordítás végállapotáért a fordító ugyanakkora felelősséget visel, mint Ábrahám Izsákkal kapcsolatos döntéseiért. Csak hogy egzisztenciális síkra tereljük a témát.

Egyébként valóban áprilisi tréfa - boldog születésnapot nekem!

Gyenis Balázs, 2007, április 1 - 16:13

Mindenesetre szerintem a fordító az utolsó, aki hibáztatható egy esetlegesen rossz fordításért - iszonyú nagy felelőssége van a kontrolfordítóknak is. És egy szöveghez nem árt több kontrolfordítót is szerződtetni.

Gondolom, itt április elsejei tréfáról van szó. Vagy az első és utolsó az ugyanaz? A fordító nyilván kézhezkapja a kontrollfordító megjegyzéseit, és eldönti, ezek közül mit vesz figyelembe és mit nem. A kettejük interakcióját követően előáll egy kompromisszumos szöveg; a fordító ugyanúgy dönt arról, hogy a fordítás az ő neve alatt megjelenhet, mint a kontrollfordító arról, hogy a nevét adta ahhoz, hogy ellenőrizte a szöveget. A végén a fordításért a fordító felelős, kár lenne ezt áttologatni másra.

GyB

Marosán Bence, 2007, április 1 - 14:04

Én gyakorló fordító vagyok. Vagyis egyelőre csak próbálok elindulni a pályán.

Tudom, hogy milyen szar fordítónak lenni; fizetség alig, viszont egy csomóan elmondják, hogy mekkora egy nagy fos, amit csináltál. Amin egyébként éjt-nappá téve dolgoztál, és a lelkedet is kitetted érte, hogy egy olvasható, értelmes magyar szöveget hozzál létre.

Mindenesetre az itt leírtak nem csak hogy megfontolandóak, hanem szinte kötelezően elolvasandók minden kezdő fordító számára. Jó példát ad arról, hogy hogyan kell távolságot tartani a szövegtől, hogy a fordítás a végén valamennyire illeszkedjen.

Mindenesetre szerintem a fordító az utolsó, aki hibáztatható egy esetlegesen rossz fordításért - iszonyú nagy felelőssége van a kontrolfordítóknak is. És egy szöveghez nem árt több kontrolfordítót is szerződtetni.

Mindehhez persze pénz kellene.