Az író találkozik a ?

Umberto Eco Demszkyvel, mint most csütörtökön.

A nagyon frivol és helyenként igen szórakoztató Esterházy-laudáció után (melynek szövegét lásd az eheti ÉS-ben; hétfőtől akár már a neten is), melyben Nagy Szövegmesterünk a budapesti vezetés világvárosi nagyotmondását (semmitmondását?) is (Demszky szemében nyilván: túl) sokak számára nevetségessé tette e magvas kampánygondolatra tett puszta utalás által (sokan kacagtak, főleg mikor Demszky csúnyán ránézett az olvasó íróra; ami persze még lehetett volna lezser gesztus is a főpolgármester részéről, de nem volt az, mint kásőbb egyértelműen kiderült),
Demszky válaszolt, melyben egyből azzal kezdte hogy "nem kezdeményez népszavazást" a kérdésről, mert "ígérheti" (mármint a világvárost! hát igen!, itt Európát építjük; habár ez persze szoci szlogen volt, már szókincséből is következően, mondjuk annyi különbség azért van, hogy a szocializmusépítést legalább lehetett vizionálni, míg ezt...) és a következő mondatban már egy fasizmusról szóló Eco-tanulmányt kezdett idézni és később boncolgatni is.

Ennyit a szubtilis áthallásokról.

Mire Eco válaszában Demszkyre utalva azt mondta, hogy ő itt "nem egy politikust hallott, hanem egy igazi értelmiségit."

Mármost a nagy író és díszvendég vagy annyira nincs tisztában az itteni politikai helyzettel és hétköznapi retorikával [első mondatban a nyelv köszörülése Orbánon (behelyettesíthető a megfelelő név), második mondat már a fasizmusról szólt], ami egyáltalán nem elképzelhetetlen (hiszen pl. már 35 éve nem járt nálunk), hogy komolyan örült annak hogy a főpolgármester tényleg utalt egy tényleg létező írására, vagy annyira szubtilis volt, hogy úgy alázta meg Demszkyt, hogy "bizony, nem próbáltad politikailag előnyösen felhasználni írásomat a jelenlétemben", amit úgy fejezett ki, hogy "öcsém, igazi értemiségi vagy, hiába próbálnád tagadni."

Nem is tudom melyik valószínűbb - tényleg nem.