Azért kellenének a lektorok

A mai MH-ban olvasom a Ricoeur-könyvről írt recenziót, aminek 70%-át a fordító tájékozatlanságának ostorozása teszi ki. Bár nem olvastam a könyvet (és ezután már valószínűleg nem is fogom kidobni érte a 3000 Ft-ot), ha tényleg ilyen a fordítás, akkor kár volt vele az Osirisnek annyit dolgozni. Pontosabban: dolgozhatott volna vele még többet is, például egy a filozófiához értő szakember felkérésével, aki átnézte és kijavította volna a leiterjakabokat. És ez nem csak az Osirisre áll, hanem másra is, mert egyre több olyan könyv kerül a piacra, amiről lesír, hogy senki nem nézte át kiadás előtt. Vettem például egy játékelmélet könyvet egy magyar szerzőtől, akinek úgymond az előadásjegyzeteit adta ki a Gondolat e témakörben. Másnap vissza is vittem oda, ahol megvettem, mert gyakorlatilag használhatatlan volt, ha az ember történetesen nem vett részt magukon az előadásokon. Nem értem, miért éri meg egy könyvkiadónak ilyen húzásokkal rontani a saját renoméját? Nem férne bele vajon a költségvetésbe egy lelkiismeretes kontrollszerkesztő alkalmazása? Biztos, hogy megtérülne, főleg a szakmai könyvkiadás terén, ahol a tartalmi színvonal a fontos, és a gépi helyesírásellenőrzés már messze nem elég.

 

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.
Rónai András, 2007, január 3 - 19:18

Na, ez egy nagyon optimista megközelítés, hogy "Biztos, hogy megtérülne, főleg a szakmai könyvkiadás terén, ahol a tartalmi színvonal a fontos, és a gépi helyesírásellenőrzés már messze nem elég."
Ezzel szemben a pesszimista változat, rögtön kettő:
1. szakmai könyvek esetén különösen nem érdemes lektorra költeni, mert a közönség eszi, nem eszi, nem kap mást: míg mondjuk egy olvashatatlan krimi vagy egy érthetetlen szerelmi történet nem él meg a piacon, addig Az élő metaforát akkor is feladják a következő húsz évben minden esztétika meg összehasonlító irodalomelmélet (meg talán magyar, meg talán filozófia) szakos hallgatónak, ha egyébként egy szót nem lehet érteni belőle.
2. és szakmai könyvek esetén úgyis tök mindegy, hogy mi jut a fogyasztó (olvasó) kezébe, és az mit gondol arról, hogy milyen az (ahol a mit gondolás abban manifesztálódik, hogy hányat vesznek meg belőle), mert úgyis a pályázatokon elnyert pénzek jelentik ezeknél a fő bevételi forrást.

Egyébként nagyon tanulságos az MH-cikk, kíváncsi lennék arra a nem esztétika/filozófia szakos olvasóra, aki ért belőle akár egy szót is - és kíváncsi lennék arra a rovatszerkesztőre, aki el bír képzelni ilyen olvasót.