CSHPS konferencia

Jelen pillanatban London, Ontario-ban tartózkodom, és akárcsak mások, én is konferenciázom, ha nem is a barátságról. A Canadian Society for History and Philosophy of Science éves ülésén vagyok, a kanadai összbölcsész éves konferencia keretében. Már második napja hallgatom az előadásokat, és egyelőre eléggé vegyes a véleményem. Íme itt a beszámoló. Tegnap négy szekción vettem részt, tán kiemelendő Bryce Bennett előadása, aki a napórák kapcsán elmagyarázta nekünk, hogy miért is van az, hogy a nap nem pontosan délen áll pontosan délben, valamint kifejtette, hogyan történt, hogy többé nem hiszünk a ptolemaioszi modellben. Tán az utolsó pillanatban kellett beugrania, mindenesetre nem értem az olyan előadások értelmét, ahol lényegében Kuhn Copernican Revolutions c. műve van zanzásítva. Még szerencse, hogy mellette egy Tricia Koenig nevű strasbourg-i doktorandusz egészen értelmesen beszélt arról, hogy hogyan is nem fedezték fel a neutroncsillagokat. Míg a standard elmélet szerint a neutront 1932-ben fedezték fel, és ezután 1933-ban ennek segítségével Zwicke és Baade előrukkoltak a neutroncsillagok elméletével, Koenig rámutat, hogy neutronhoz hasonló részecskéről több elmélet is kurrens volt a huszas évek óta, sőt Pauli a neutrínót is neutronnak hívta. Ráadásul Zwicke a neutron szót csak divatossága miatt használta, mivel valójában a neutront magát nagyon tágan értelmezte, és lényegében bármelyik elmélettel összepasszítható lett volna az elmélete - tehát valójában nincs komoly kapcsolat a neutron és a neutroncsillagok felfedezése között. Három elsőéves doktorandusz Kepler Somnium-a kapcsán beszélt a kora újkori tudományos-fantasztikus irodalomról. Eléggé érdekesek voltak az előadások, tán a legizgalmasabb azt mutatta meg, hogy a holdutazások mennyit loptak a korabeli útirajzokból, és hogy Kepler, Cyrano, etc. a holdlakókat mennyire eurocentrikus szemmel írta le. Mindenesetre az előadások egész jók voltak. Én magam is előadtam, a kora újkori francia bűvészek és a francia udvari kultúra kapcsolatáról, meg is kaptam, hogy nem vagyok tudománytörténész, egy pasas rákérdezett, hogy mit keresek a konferencián. Bernard Lightman arról adott elő, hogy a női tudományos szerzők szerepe hogyan változott az 1800-as évek során. Míg az évszázad elején az angol tudományos nőirók csak nőknek és gyerekeknek írtak népszerűsítő könyveket, a század végére már férfiak is olvasták - a továbbra is csak egyszerűsítő, popularizáló - műveiket. Gordon Mouat érdekes előadást tartott arról, hogy a természettörténeti kuriózum, mint kiállítási tárgy, hogyan változott kapitalista csereeszközzé 1800 körül, és vesztette el auráját, mauss-i értelemben vett ajándék jellegét. Noha szerintem mindez már korábban megtörtént, és ráadásul előadása nagy részét már négy éve publikálta, és összefüggéstelen is volt, ez volt tán a legérdekesebb. Ma Gyenis Balázst és az SZV-t ajnározandó, beültem egy Neurath-ról szóló előadásra, ahol megtudtam, hogy Neurath nem olyan mint Kuhn. Az előadás nem volt túl jó. Flavia Padovani a reichenbachi okokról tartott előadást, érdekesnek tűnt, de nem sokat értettem abból, amit mondott, mert előfeltételezte - és ez kár volt -, hogy mindannyian Reichenbach nagy ismerői vagyunk. Ez utóbbi két előadáson a hallgatóság hihetetlen mértékben maszkulinizálódott, vicces volt látni, hogy sehol egy nő. Tanulság a konferenciáról eddig? A tudományfilozófia igencsak erősen képviselve van Kanadában, az előadások ötven százaléka ezzel foglalkozott. Én persze nem ezekre mentem el, ezért nem látszott. Ugyanakkor a tudománytörténészek is erősen képviseltették magukat - noha a tudásszociológia, a 'merészebb' társadalmi beágyazottságot kutató tudománytörténet kevéssé képviselte magát. Még a Keplerről szóló előadások is főleg azt vitatták, mennyire kopernikuszi és tudományos a Somnium, és kevés szó esett arról, hogy miért is mégis fikció a szöveg. Ja, és London a világ legunalmasabb helye, Samuel Johnson állításával szemben.