Gasztronómia II. - az anti-Lehel piac

Nem tudom, szokott-e bárki is arra vágyni, hogy általános iskolai menzája étkeit viszontláthassa, viszontízlelhesse. Én a magam részéről nem.

Ezért is ért meglepődésszerűen az élmény, amikor betévedtem egy volt menzámat idéző étterembe. A hely a new hampshire-i Manchester városában leledzik, és a Lala's Hungarian Pastries névre hallgat. A főutcán van, már amennyire főutcáról lehet beszélni a new hampshire-i Manchesterben. Belsőépítészetileg elég jó példája a külföldi magyar éttermeknek. Faburkolású falak, rajtuk különféle magyarosch kerámiák, esetleg szőttesek, kényelmetlen székek és kis asztalkák -- és a mindent überelő üvegből készült tortatartó hűtő, vagy micsoda.

Hét és fél dollárért kinálják a "stuffed cabbage"-t, a "beef goulash"-t, no meg a "Transylvanian zucchini"-t. Mivel az erdélyi cukkinit eddig nem ismertem, és nem akartam járt utat járatlanért elhagyni, a megbízható "stuffed cabbage"-t választottam, míg étterembevizsgálásban is pár társam a "beef goulash" mellett döntött. Kicsit meglepődött, amikor a beef goulash-ról kiderült, hogy nem a magyar gulyásleves, hanem a lengyel gulyás amerikai megfelelője. Végy pár kiszáradt tésztadarabot, rakj rá némi marhapörköltet, mellé tegyél egy kis rizset és valami felismerhetetlen mártásban úszkáló sárgarépát, és mindezt tálald langymeleg hőfokon. Ez a magyar-lengyel-amerikai gulyás. És még mindig jobb a töltött káposztánál. A töltött káposztát sikerült abban a paradicsomszószban tálalni, amiről eddig azt hittem, hogy a Magyar Menzaellátó Szövetkezet már 1986-ban szabadalmaztatta, és emiatt jogi védelem alatt áll. De úgy fest, hogy nem. A káposztában persze hús semmi, néminemű rizs (a paradicsomszósz jótékony pirosa úgy is eltakarja, hogy mi van alatta) talán, de főképp a káposzta ehetetlenebb részei. Mivel a sütemények közszemlére ki voltak téve a hűtőben, azokból nem is kértünk, és gyorsan távoztunk.

És ami igazán meglepő: e kis porfészekben, ahol a magyar éttermen kívül semmi érdekes látnivaló nincs a főutcán, van egy kis múzeum, ahol elsőosztályú németalföldi festőket (Joost van Cleve-től Mabuse önarcképén át Nicolaas Maesig), Picassót, Matisse-szobrot és Rothko-t is lehet látni (ld. Currier Museum of Art). És valahol még állítólag egy opera is van. Csak étterem nincs.