Etika

kisember
Csak a már ismert indulataidról tettél tanúbizonyságot, konkrétum egy szál sincs a legutóbbi hozzászólásodban. Az indíttatásaidat kb. olyannak érzem, mintha valaki elől-hátul táblát akaszt a nyakába, és az elülsőre ráírja:
"Bekaphatod!"
a hátulsóra pedig:
"Kinyalhatod!"
Persze, a legtöbb filozófus ilyen mentalitású, úgyhogy nem állsz egyedül ezzel a hozzáállásoddal.
Mennyivel őszintébb --- és férfiasabb! --- az ökölvívók kiállása: ők odavágnak, nem gatyáznak.
De komolyra fordítva a szót: hízelgő, hogy már prófétához is hasonlítod csekélységemet. Őszintén szólva én is így gondolnám, dehát ennyi ember előtt mégse' akartam ezt kinyilvánítani!... Köszönöm, köszönöm.
Az erős kritikát nem értem, hogy gondolod; én kritikával --- szándékom szerint --- csakis az emberi természetet szoktam illetni, meg néha egy-egy filofózust, ha felbosszant. Elvégre a próféta is csak ember...
Azt, hogy reménytelen eset vagyok, már rég, már gyermekkorban megmondták nékem, ezt mindenki megkapja az előző generációtól, ha nem hajlandó beállni (a társadalom-konform képmutatók végtelen hosszú sorába), és akinek már első elemiben jobb a helyesírása, mint a gimnazista prepadavátyelnyicáknak, és már kisiskolás korában helyesebben énekli a Himnuszt, mint az énektanár...
Társalgásunk igen ékes: kész a mákos rétes...
Na, ezt blogozd ki, és értelmezd analítikusan!
(Hát a zöldségleves után jólesik a mákosrétes, nichtwar?)
Egyébként az a mély lenézés, amely átsüt a soraidon, tudod-e, hogy nemcsak abból eredhet, hogy én valami nagyon kezdetleges alakzat vagyok, akit jogosan néz le egy igazi észlény, hanem például a Te masszív kisebbségi érzésedből is, amellyel minden gonoszkodó spontán ellensúlyozza --- és elárulja --- belső kicsinységét, s a bíráltat a semleges kívülálló szemében inkább felmagasztalja ezzel.
Köszönöm tehát a soraidból reám sugárzó akaratlan magasztalást, csak így tovább!