(Ide kéne valami frappáns Karinthy- vagy Joseph Heller-idézet mottónak)
Egyszer már leírtam itt, hogy mennyivel jobban járunk, ha a hazai tudományos élet ún. visszásságain inkább nevetünk, mint bosszankodunk: ez utóbbira is van elég okunk, ám eredménye úgyis csak az egészségkárosodás, míg állítólag a nevetés viszont egészséges. És nem is kell nagyon erőlködni, hogy megtaláljuk a bohózati elemeket a hazai tudományos életben; elég csak eltekinteni attól, hogy miről van szó (tudományról meg azért mégiscsak pénzről is, légyen az akármennyi). Az MTA elnöke például nemrég olyan vicceset mondott, hogy komolyan elgondolkodtam: talán annak idején a Legnagyobb Magyar valójában a kifinomult magyar humort támogató intézmény alapítására ajánlotta fel az adófizetők egy évi jószágát (vagy az a sajátja lett volna?).
Vannak olyan viccek, melyekhez szervesen hozzátartozik a hosszú (olykor hosszadalmas) bevezető. Ez is ilyen, szóval: a Nature nevű, bátran rangosnak nevezhető folyóirat megjelentetett egy cikket Hungary's science academy slammed as 'obsolete', magyar nyelvű összefoglalása többé-kevésbé olvasható az Indexen. A lényeg az, hogy külföldön eredményes, hazatelepülni kívánó tudósok munkáját kevesebbre értékeli az Akadémia, mint az itthoniakat; például csak "csak akkor kaphat teljes pontszámot egy cikk szerzője, ha a külföldön kiadott publikációnak első, vagy utolsó szerzője".
(Azért csak többé-kevésbé pontos összefoglalás az Index cikke, mert egy bohózatmozzanatot kihagytak: a Nature-ben megszólal az MTA külföldi kapcsolatokért felelős alelnöke, és miután általánosságban támogatja a külföldről hazajönni kívánó tudósok hazatelepülését, elmondja, hogy ő nem tud róla, hogy diszkriminatív szabályok volnának velük szemben, de "If these rules really are applied they need to be changed." Ha tényleg alkalmazzák ezeket a szabályokat. Ha csak dísznek vannak, akkor nyilván megváltozatni sem kell őket.)
A poén tehát Vizi E. Szilveszter az MTI-hez eljuttatott nyilatkozata, idézem az Indexről teljes terjedelmében: "Előítéletekkel teli a cikk, és ez meglepő a Nature részéről, amely számunkra, tudósok számára az egyik legrangosabb, legetikusabb folyóirat. A Magyar Tudományos Akadémia támogatja, hogy minél több tudós térjen haza. Nem igaz, hogy a külföldön publikált cikkek nem számítanak. Az opponensek a tudományos teljesítményt vizsgálják, azt, hogy elegendő első, vagy utolsó szerzős dolgozata van-e a jelentkezőnek, vagyis olyan tanulmánya, amelyet az ő gondolatai alapján valósított meg az adott munkacsoport."
Ez aztán tényleg olyan kifinomult poén, ami első, felületes olvasásra is üt, de aztán ahogy az ember ízlelgeti, úgy tárulnak fel újabb és újabb szépségei.
Előítéletekkel teli a cikk, és ez meglepő a Nature részéről, amely számunkra, tudósok számára az egyik legrangosabb, legetikusabb folyóirat.
Pisti mindig igazat mond, Pistit a lehető legjobb embernek gondoljuk, aki bármit mond is, azt mindig meg kell fontolni, kivéve, ha minket kritizál, mert abból biztos, hogy semmit nem érdemes megfontolni. És: előítéletekkel teli - milyen előítéletek (ráadásul több!) volnának egy olyan cikkben, amely semmi másból nem áll, mint bizonyos emberek nyilatkozataiból, ráadásul mindhárom érintett oldal: kritizáló tudósok, akadémiai alelnök, fenntartó miniszter megszólal benne? És egyáltalán: hogyan képzeljük el azt, hogy a Nature szerzőjének előítéletei vannak a magyar Akadémiával szemben? Esténként arról fröcsög a feleségének, hogy a magyar akadémikusok mind hülyék? A Legnagyobb Magyar egyévi jószágának vudu-bábuját szúrkálja a redakció egy elhagyatott szobájában?
A Magyar Tudományos Akadémia támogatja, hogy minél több tudós térjen haza. Nem igaz, hogy a külföldön publikált cikkek nem számítanak. Nyilvánvaló, hogy itt paródiáról van szó: a politikában oly elterjedt "nem igaz, hogy B, mert nem-B" típusú "érvelést" figurázza ki nagyon finoman az Akadémia elnöke.
Nem igaz, hogy a külföldön publikált cikkek nem számítanak. Ez aztán tényleg nagyon finom poén: ahhoz, hogy értsük, hogy itt viccről van szó, el kell olvasnunk az eredeti szöveget, ahol senki nem mondja, hogy "nem számítanak", hanem például azt, hogy "Nature has learned that the academy’s medical division treats non-Hungarian publications as worth only half as much as those published in Hungary." Az Akadémia elnöke ne tudná megkülönböztetni a "feleannyit" a "semmitől"? Hahahaha!
Az opponensek a tudományos teljesítményt vizsgálják, azt, hogy elegendő első, vagy utolsó szerzős dolgozata van-e a jelentkezőnek, vagyis olyan tanulmánya, amelyet az ő gondolatai alapján valósított meg az adott munkacsoport.
Van tehát egy állítás: nem jó, hogy csak X számít - az állítás cáfolata: ez nem igaz, mert csak X számít. Erre tényleg nem tud mást mondani az ember, csak ezt: ROTFLMAO. És ha már kiforogta magát a padlón (rolling on the floor), akkor tovább szemezgethet: alaposabb vizsgálat után kiderül, hogy ezek szerint egy olyan cikk, ahol az illető sem nem első, sem nem utolsó szerző, az nem tudományos teljesítmény - feltéve ha ez külföldön született.
A Legnagyobb Magyar elégedetten csettint, csak azt sajnálja egy kicsit, hogy nem ragaszkodott hozzá, hogy az intézményt, melynek megalapítása az általános iskolai tankönyvek szerint az ő nevéhez fűződik, nem kereszteltette valami kifejezőbb névre, vagy legalább nem rakatott a név után egy szép kövér szmájlit.