A kormányfő és az ellenzék vezére az utóbbi napokban felmutatták az önreferenciás problémakör legszebb gyöngyszemeit:

Kormányfő: Minden politikus hazudik.

Tekintve, hogy a kormányfő politikus, csak hazudhat; de akkor van olyan politikus, aki igazat mond (Epimenidész paradoxona). Úgy tűnik egy ilyen szerepre szükségszerűen kell, hogy jelentkezzen valaki (van olyan ember, aki kényszeres késztetést érez a szerep vállalására). Ez meg is történt:

Az ellenzék vezére: Én igazat mondok.

Ezzel elérkeztünk a legszebb episztemológiai problémák egyikéhez: ha feltesszük, hogy létezik igazságértéke ennek a mondatnak, akkor vajon mi az? (Az igaz paradoxona).

Már csak a hazug paradoxona hiányzik: Most (is) hazudok.