Rendíthetetlen riporterek

Tényfeltárnak a riporterek az érettségi botránnyal kapcsolatban. "Mi történt?" Illetékes (miniszter, államtitkár): "Nem tudjuk, nyomoznak." És ekkor jön az első keresztkérdés: "Vajon lehet-e, hogy ez-és-ez történt?" "Nem tudjuk, a nyomozók azért nyomoznak, hogy megtudjuk, de még nem tudjuk." De van még ám tovább is: "Ha például ez-és-ez történt, annak mi lesz a következménye?" "Éppen azért nyomoznak a nyomozók, hogy kiderüljön, mi történt, és majd amikor ez kiderült (de még nem derült ki), akkor lesz majd foganatosítva a foganatosítanivaló, annak fényében, ami majd kiderülendő lesz." És az igazán elszánt, az igazság kiderítése iránt legmélyebben elkötelezett oknyomozók még ekkor sem hagyják abba, és rákérdeznek még egyszer-kétszer. Már csak egy dolog van hátra, hogy Columbo ajtóból-visszafordulós módszerét valahogy sikerüljön adaptálni a tévéinterjú körülményei közé, és a tényfeltáró közszolgálatiság elképzelhető maximuma az ideák világából ideköltözik hozzánk, a magyar médiába. Ráadásul mindez igencsak fontos filozófiai kérdést is érint, nevezetesen episztemológiait: közel vagyunk hozzá, hogy megtaláljuk azt a módszert, mellyel az emberi megismerőképességek korlátozottságai közt elérhető legnagyobb mennyiségű információt tudjuk megszerezni.