"Tudományos" "vita"

Amiről szó lesz, nem (feltétlenül) önmagában érdekes, hanem tünetértéke miatt. Néhány hete az ÉS-ben megjelent Kálmán László indulatos röpirata a nyelvművelés ellen, A pincei bogár címmel (elolvasható itt). Várható volt, hogy hasonlóan indulatos vitacikkekkel válaszolnak rá a megtámadottak, de hogy ennyire viccesek lesznek a válaszok, abban csak reménykedni lehetett. Bár persze sok okunk volt a reménykedésre, hiszen hazánkban a nyilvánosság előtt zajló (főként "bölcsészettudományos") viták általában inkább "viták", ahol ún. érvekre hasonlító dolgok viszonylag ritkán fordulnak elő, annál gyakrabban találkozhatni viszont a lehető legkülönfélébb személyeskedésekkel. Persze ez nem vicces, hanem elkeserítő, de mivel tenni ellene aligha lehet, jobban járunk, ha dühöngés helyett inkább jókat kacarászunk. Az eheti ÉS két nyelvőri választ közöl az Agóra rovatban. Deme Lászlóé hosszabb, címe Nyelv, tudomány, nyelvtudomány. Az első, hosszabbik részben összefoglalja, mi a nyelv, a társadalom, az objektivitás meg ilyesmik, olyan szinten, amibe nehéz belekötni, hiszen "figyelemre méltóan nem következik belől[ük] semmi". Aztán, miként Hume szerint a vanra a kell, minden átmenet nélkül következik az, hogy a nyelvhasználat a beszélő "mentális és morális igényeiről" árulkodik, mi több, arról is, mi tart ő olvasóközönsége felől. Csak hogy értsük: "utcai [ez vajon mi lehet?] és útszéli kifejezések" használatával bizony Kálmán László nem csak saját bunkóságáról tesz bizonyságot, de minket is bunkónak néz! (Ez talán a seggberúg szóra és társaira vonatkozik, melyek példaként fordulnak elő az eredeti szövegben, húha.) Egy példát olvashatunk a nyelvművelés alaptételének illusztrálására: "Az újabb nemzedékek már meg sem ismerik a tiszteletadás nyelvi formáit." Ó jaj, néznek egy filmet a tévében, azt hallják, "jó napot", és nem tudják, hogy a szereplő köszönt. És akkor ezzel már össze is foglaltam az összes érvet, hacsak véletlenül el nem siklottam valami felett (lévén, gondolom, én is egy viszonylag új nemzedék tagja vagyok, csökkent értelmi és morális érzékű, akit ki (meg?) kéne művelni). A vitacikk mellett való semmitmondó elbeszélés helyett a vitapartner gyalázkodó és totális félreértésének példája Gömöri György szép írása, Büszke parazita, ha lenne szíve ennek a Kálmán Lászlónak, bizony mondom, már a cím olvastán odakapna. (De nyilván nincs neki, mert tudománytalannak tartja a nyelvművelést.) Gömöri úgy "rekonstruálja" Kálmán érvelését, hogy szerinte azért csak az ő nyelvészeti álláspontja tudományos, mert "a 'Nyelv' [miért az idézőjel itt? ezen elgondolkodva nagy dolgokra jöhetünk rá] olyan közeg [közeg!], amelyik (szerinte) úgy is [sic] kitisztítja magából a nyelvi torzulásokat, sutaságokat, ostobaságokat?" Remélem, az SzV olvasói számára ez magáért beszél, de azért szájba is rágom: az eredeti állítás az, hogy "nyelvi torzulások, sutaságok, ostobaságok" nincsenek, ezek a kategóriák áltudományosak, "igazolásuk" csakis további tudományosan tarthatatlan állításokra alapulhat. E nézetet nem Kálmán László találta fel, jómagam százszor is találkoztam vele, Gömöri György, úgy tűnik, most először, és a sokktól nem is sikerült rendesen elolvasnia. (Kálmán László persze nem állítja, hogy bármit feltalált volna, pusztán egy szórakoztató és hatásos pamfletben foglalta össze a nagyközönségnek, amit a szűkebb közönség régóta tud.) A legviccesebb pedig csak most jön. Miután a számtalan, könnyen átlátható és pontosan megfogalmazott érv közül egyetlenre sem válaszol, Gömöri György így fakad ki: "Igenis, műveljük a nyelvet [nem: "próbáljuk művelni", műveljük!], és ha ez nem tetszik Kálmánnak és más nyelvészeknek, próbáljanak meg jobb érveket találni és kevésbé hisztérikus hangú cikkekben érvelni a nyelvművelők ellen." Hát igen. Javasolnám, hogy az idegen hangzású, a magyar néplélektől és az ősi finnugor gondolkodástól távol álló "hisztérikus" szó helyett a jövőben a "nyavalyatörős" szót használjuk.