A melltartó mint filozófiai metafora

Voltak és vannak filozófiai iskolák, melyek kifejezetten kedvelik illetve gyűlölik a metaforákat; olyan filozófusok, akik gondolkodásuk központi elemévé tesznek néhány metaforát, és olyanok, akik legfeljebb unaloműzésnek dobnak be egyet-kettőt. Szeretnék egy olyan filozófiai metaforát javasolni, melyet reményeim szerint rengeteg célra fel lehet használni - mégpedig a melltartók egy néhány éve feltűnt új fajtáját. Arról van szó, amit akkor kell felvenni, ha a ruha alól kilátszik a melltartó pántja (márpedig a mai női ruhák legalább 80%-a ilyen). Ezért aztán ez a pánt áttetsző műanyagból van, aminek elvileg nem kéne látszania. De persze, és most jön a lényeg: látszik, és ezáltal arra is felhívja a figyelmet, hogy nem kéne látszania. (Biztos van egyébként neve ennek a ruhadarabnak, csak én vagyok tudatlan e téren.) Szóval ez a kicsit paradox jelleg a hétköznapi halandó szemében meglehetősen cikivé teheti ezt a fajta melltartót - bevallom, én is így vélekedtem, míg nemrég rá nem jöttem, hogy pont ez teszi alkalmassá arra, hogy nagyszerű filozófiai metaforát faragjunk belőle. Milyen távlatokat rejt, ha e melltartót szem előtt tartva értelmezzük újra a nyelv és a világ ki nem mondható, de megmutatkozó logikai szerkezetéről szóló wittgensteini tanítást! Mennyivel vonzóbbá tehetnénk felhasználásával az önmagát-megmutatva-elrejtő létről szóló heideggeri elgondolást! Bátor teológusok (akik nem félnek attól, hogy konzervatívabb kollégáik blaszfémiát kiáltanak) kidolgozhatják e melltartófajta alapján a rejtőzködő Isten újfajta elgondolását is. Mi több, még tudományfilozófiai hasznosítását is elképzelhetőnek tartom. Például annak leírására, hogy hogyan próbálja a tudomány végtermékeiben, az elméletekben, szakcikkekben stb. eltűntetni azt az intézményes hátteret, amely ezek létrejöttét lehetővé tette. Ha valaki a referenciális olvasat híve (szereti visszacsatolni a szöveg metaforáit és egyéb textuális elemeit a szerző személyéhez), az gondolhatja azt, hogy mindez leginkább e sorok írójáról szól: hogy még amikor filozófiáról ír, akkor is csak az (mármint a melltartó) jár az eszében. Vagy fordítva: még arról is csak a filozófia jut eszébe.
 

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.
Lerner Balázs, 2005, július 5 - 13:51
Vagy ott van a kosaras cicifix, mármint az a drótos, amikor a szűk trikón keresztül (vagy fürdőruhában csak úgy) szépen kirajzolódik a fémkeret a mell alatt. Nekem ezekről mindig József Attila jut eszembe: a vas világ a trend, "hol a fémkeblü dinamókat szopják a sivalkodó transzformátorok", satöbbi; nem is beszélve arról, hogy milyen veszélyes, engem egyszer meg is sebesített egy ilyen, néha elenged a varrás, és kibújik a drót. "Az embernek mérsékelnie kell önmagát, ez minden élvezetnek a legfontosabb feltétele", írja Kierkegaard. Egyébként szerintem nem a melltartók szólnak a filozófiáról, hanem fordítva. Nézzük csak meg a... a... mondjuk a Zuhandenheit fogalmát. Amikor a kézhezálló nem tud feloldódni kézhezállóságában... és a gondoskodó ittlét tekintete megakad rajta...akkor csak a hülye nem érti, hogy az enyémvalóság végesség-horizontján szárítkozó elölnyílós, átlátszópántos, drótos melltartókról van szó.