Tudományos watchdog?

Egy közeli családtag, aki X egyetem Y karának Z tanszékén dolgozik, rendszeresen hoz haza csúnyábbnál csúnyább történeket; adminisztratív baromságoktól tudományos típusú szerencsétlenkedéseken és ki-kinek-a-mije-és-ebből-mi-következik bonyodalmakon át a szimpla (!) rosszindulatig. És nem találkoztam még olyan emberrel, akinek minimális köze volt a felsőoktatáshoz (akár diákként is) vagy a tudományos élethez, és ne tudott volna számtalan hasonlót.
Ezek a csúnya és nem csak erkölcsileg (valamint a rövidebbet húzó dolgozók számára ún. egzisztenciálisan), hanem tudományosan is romboló dolgok az esetek egészen túlnyomó részében pusztán azzal a nem éppen adminisztratív következménnyel járnak, hogy megmérgezik a munkahelyi légkört (már azok számára, akik éppen nem vesztik el a munkahelyüket egy-egy ilyen következményeképppen). Ennek számtalan oka van, csak néhány, amik hirtelen az eszembe jutnak: 1) intézményes: aki panaszt tehetne, hivatalos útra vihetné az ügyet, az anyagilag éppen attól függ, aki ellen panaszt kéne tennie, vagy ha nem is attól, akkor annak a haverjától stb. 2) kulturális: úgy látom, hogy általánosabb probléma, hogy a magyar viselkedéskultúrában nem természetes, hogy az ilyesféle dolgokat hivatalos útra viszünk - hát hiszen így mennek a dolgok emberemlékezet óta, és miért pont most változnának? Igaznak tűnik ez a magyar társadalom minden rétegére, az értelmiséget beleértve. 3) személyes alkalmatlanság: azok, akik azokon a posztokon vannak, ahol tehetnének valamit, gyakran alkalmatlanok erre. Arról is hallottam például néhány történetet, hogy mi is történik mindenféle kari tanácsok ülésein - hát nem éppen az, hogy mindenki arra törekedne, hogy alapos tájékozódás után megalapozott döntést hozzon. (Zárójelben egy szép személyes emlékem: egyszer egy vizsga előtt a tanár (nemzetközi hírű professzor) elmondta, hogy x, y, és z típusú kérdések lesznek, majd a vizsgán 10 kérdésből 8 nem ilyen volt. Felbuzdultam, elmentem a Hallgatói Önkormányzatba, elmondtam, mi volt, mire a kedves lány azt kérdezte: és hányast kaptál? Négyest - de hát az jó, most akkor pontosan mi is a bajod?)
A fenti okok miatt úgy gondolom, hogy mondjuk az oktatási ombudsman intézménye nem képes e gondokat orvosolni. Az jutott viszont eszembe, hogy: mi lenne, ha létrehoznánk egy tudományos watchdog honlapot, ahová ki-ki beküldhetné a maga sztoriját, az oldal szerkesztői (amennyire az lehetséges) utánanéznének, majd megjelentetnék a beküldő igényének megfelelő mértékben anonimizálva (eltüntetve vagy a beküldő nevét, vagy mondjuk kis tanszék/kutatóintézet stb. esetén annak nevét is (mondjuk: melyik szakma nem kicsi nálunk?), csak mondjuk az egyetem vagy a tudományterület nevét meghagyva stb.).
Szerintetek meg lehetne ezt csinálni? Lenne értelme, hatása? Lehetne úgy csinálni, hogy ne váljon a kicsinyes feljelentgetés terepévé? Ad absurdum: elképzelhető, hogy egy ilyen watchdog-honlapot a kulturális-oktatási (nem tudom, milyen névre hallgatandó) minisztérium finanszíroz? (Magyarországon ez meglehetősen vad ötletnek tűnik, a fejlett Nyugaton azonban létezik ilyesmi: ott tudják, hogy mindenkinek jobb, ha létezik független és rendesen finanszírozott, tehát megbízható külső ellenőrzés.)

Egy példa

Rónai András, 2006, június 15 - 12:44

Például az történt, hogy az ELTE Bölcsészkaron ugye egyszercsak pár éve bevezettek mindenféle tandíjat, meglehetősen gyanús módon, mármint hogy hirtelen kiderült, hogy olyanoknak is kell fizetniük, akiknek eddig nem kellett, és ez ugye jogilag nem biztos, hogy teljesen helyénvaló.
A Kar Dékánja pediglen azt nyilatkozta az újságnak (asszem a Magyar Narancsnak, de nem találom a netes archívumában, olyan rossz neki az), hogy akik itt a jogbiztonságot reklamálják, azok olyanok, mintha ha betörne egy oroszlán az egyetem folyosóira, akkor nem azzal foglalkoznának, hogy hogyan lehet onnan kihajtani azt, hanem azt kiabálnák, hogy jogilag az az oroszlán nem lehet itt.

Na most ez az ember, aki ilyen jó barátja a jogbiztonságnak (és a szép allegóriáknak), nem hogy másnap lemondott volna, hanem sose mondott le, mi több, meg nem erősített hírek szerint lehet, hogy államtitkár (vagy mittomén, főosztvez) lesz a kultokt minisztériumban.
/Csúnya, ostoba pletyka és rosszindulatúskodás az egész. Nem biztos, hogy megnyomnám az Beküldés gombot, ha egyetemen dolgoznék./

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Hogy miért van értelme szerintem független panaszfalnak

Rónai András, 2006, június 15 - 12:30

> a probléma kezelésére tett sanszos kísérlet könnyen lehet gyökeresebb változást kellene jelentsen.

Persze, nyilván, teljesen - ugyanakkor azt gondolom, hogy bármilyen egyetemi reform a létező "gárdával" folyik, amelyben, ne feledjük, sok rendes, normális szakember stb. is van, azonban néhány hatalommániás, a kádárista/feudalista reflexeket teljesen elsajátított stb. ember képes sok mindent tönkretenni. (illessz ide tetszés szerint kiválasztott sztorit.)

Nem lehetséges, hogy a minisztérium, vagy valami "független társadalmi szerv" fogja magát, és elválasztja az ocsút a búzától, mert abból országos botrány lenne, a kirúgottak politikai boszorkányüldözésre hivatkoznának, és persze számtalan történetet ismerünk, ahol hivatkoztak már ilyenre, mégpedig joggal. Egyetemektől független társadalmi szerv átfogó értékelésre nem vállalkozhat - arra viszont szerintem igen, hogy segít a csúnya esetek felderítésében.

Szóval szerintem a hivatalos reformot ilyen külső, nem elfogult, alapos (dokumentált!) társadalmi ellenőrzésnek kell kísérnie, különben könnyen az lesz, ami egyébként egy csomó helyen meg is történt, hogy reform helyett új keretek között próbálják meg folytatni az évtizedes gyakorlatot.

> a panaszkodás nem túl ritka, hanem túl gyakori.

Én úgy látom, hogy azért van ez, mert nem lehet / merik hivatalos útra vinni a dolgokat, viszont valamit csak kell csinálni a felháborító esetekkel - marad a végtelen kibeszélés.

És én biz ezt megértem, ui. vegyük a következő három ténykörülményt:
1) a nagyhatalmú emberek hatalma nagyon nagy, és ha még léteznek is ún. ellenőrző testületek, ezek hatékonysága közismerten minimális (egyetemi tanácsok, brr.) - jogi vagy (de legtöbbször: és) gyakorlati szempontból is.
2) ha csak egyetlen olyan sztorit hallasz (márpedig hallasz), hogy valakinek azért lett baja, mert kritizált a vezetőségből valakit, akkor biz' arra kell gondolnod, hogy neked is hasonló bajod lehet, és
3) a tudományos szakmák nagyon kicsik, korántsem az a helyzet, hogy ha innen el kell jönnöd, akkor egyszerűen elmész a másik céghez, mert te jó szakember vagy, két kézzel kapkodnak majd utánad.

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

mellszélességgel, de külön okból...

Laczó Ferenc, 2006, június 14 - 22:11

Nemrég dumáltam egy szerb barátommal aki a katolikus egyházról kérdezgetett, valamiért alapból feltételezve hogy én konyítok a témához. Végül kénytelen voltam kifakadni, hogy "figyu, engem az ilyen feudális intézmények nem érdekelnek túlzottan, tudod, ez az egyik utolsó." Ő csak hümmögött, hogy "ja, ja, meg az egyetemek."

És ez kb. igaz is...

Szóval az egyetemi panasztevésről: teljes mellszélességgel, de a probléma kezelésére tett sanszos kísérlet könnyen lehet gyökeresebb változást kellene jelentsen.

Amúgy meg azt gondolom, hogy a panaszkodás nem túl ritka, hanem túl gyakori. Szinte állandóan folyik, csak (remek lokális szokás szerint) mindig a profok háta mögött. Lehet nekem vannak kellemetlen ismerőseim, de azt hiszem nagyon sokan imádnak erről társalogni, akár hosszan is (az igazságtalanságokról, a hülyeségekről, az abszurd szitukról, követelményekről, stb.).

Szóval úgy érzem az hogy ezen intézmény abszurd dolgokat produkálnak, az szinte mindenki számára evidens, de alkalmanként érdemes azzal is szembesülni, hogy hogyan is - nem csak a mi oldalukon lévőknek, akik számára ez elkerülhetetlen.

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Jó ötlet

Hardi János, 2006, június 13 - 07:38

Tetszetős ötlet ez András. A hálapénzes honlap és a fizetett bloggerek küllője és karmája között kell benne majd hajózni, jönnek a trollok, az álneves profok, megsértődik jól mindenki :D

Komolyabban: ha megalapozottan jogsértő valami történik, akkor nem feltétlenül kell kivenni a neveket, esetleg kérésre. Mondjuk nehéz eldönteni mi megalapozott, és mi nem az, de nyilván megoldható.
Már látom is: "Értékeld ezt a profoszt (1-5): Sucks! * * * Cool!"

Még komolyabban: legyen egy ilyen!

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges