Statisztikai kvázideterminizmus
Rónai András, 2006, július 5 - 10:53 Eddigi szórványos adatgyűjtésem alapján abban reménykedtem, hogy ha eltűnőben nem is, de legalább visszaszorulóban van a statisztikai kvázideterminizmus - ezt a szép kifejezést arra alkottam meg, hogy a sportriporterek, (sejtésem szerint) különösen ha focit közvetítenek, képesek rejtélyes, ám annál reálisabb hatóerőt tulajdonítani a lehető leghülyébb statisztikai adatoknak. Mintha annak, hogy a német válogatott utoljára 1952-ben rúgott a második félidőben kettőnél több gólt olyan csapatnak, melynek a nevében szerepel a D betű, bármi jelentősége volna az éppen aktuális meccsre nézve. Kvázideterminizmusról van szó, mert ugyan a sorozatok arra törnek, hogy folytatódjanak, de van esély az átok megtörésére - csak éppen keményebben kell dolgozni egy sorozat ellen, mint annak támogatásával.
Az a furcsa az egészben, hogy még ha attól el is tekintünk, hogy a sorozatok olyan időtávokon működnek (feszülnek fölöttük!), melyek alatt a csapatok nevén ("német válogatott") és mezük színén kívül minden észlelhető, kézzel fogható, leírható tulajdonsága radikálisan megváltozik - tehát ha még ettől nagyvonalúan el is tekintünk, és feltesszük (de meg nem engedjük), hogy van olyan, hogy a német válogatott, és ez időben azonos önmagával, még akkor is lehetetlen józan ésszel értelmet tulajdonítani az ilyesféle sorozatoknak. A statisztikai kvázideterminizmus mögött tehát valami egészen furcsa, bizonyosan a felvilágosodást megelőző, de talán akár még a mítoszok (vagy mondjuk az animizmus) korából atavisztikusan felrémlő történelemszemléletet sejdíthetünk.
Mondom, úgy észleltem, bár talán nem volt igazam, hogy ez a szemléletmód kissé visszaszorult a kommentátorok diskurzusában. (Fel lehetne tenni, hogy korábban azért volt annyira jellemző, mert ezzel gondolták kitölteni az "ezt a játékost látjuk" és "ezt a történést látjuk" típusú "kommentárok" közti kínos szüneteket, valamint szakmaiságot szimulálni, és azért szorult volna vissza, mert találtak jobb kitöltő szövegtípust, de ezt a tapasztalat cáfolja: nem találtak jobbat. A szakkomentátorok teljesítményét ehelyt nem érinteném, nagyon magas labda, meg különben is nagyon sokat lehet rajtuk röhögni.)
Tegnap viszont a német-olaszon újra teljes fényében tündökölt a s. kd. Ráadásul ama szép eset fordult elő, hogy nem csak a csapatok, hanem két, egymás ellen dolgozó sorozat is megütközött: egyrészt az olaszok tizenkét évente szoktak döntőbe jutni, másrészt a németek még sose kaptak ki azon a pályán, ahol volt ez.
Egyébként szinte biztos vagyok benne, hogy be lehet bizonyítani, hogy kellő méretű adatbázis alapján tetszőleges jóslat mellett lehet ilyen "érveket" felhozni. (Mintha Gyenis Balázs kollégának lett volna valami ehhez az emlékeim ködén keresztül valamennyire hasonlónak tűnő bizonyítása, de majd ő elmondja, hogy tényleg-e).
Egyébként a hosszabbítás nagyon izgalmas volt, az első olasz gól meg gyönyörű. A gólpasszt adó játékos úgy, de úgy látott a pályán, szeretnék én így az élet valamely területén. De hát ezt (a nőket leszámítva, ugye) úgyis mindenki tudja.
Blogok
Friss hozzászólások
1 év 13 hét
1 év 51 hét
2 év 12 hét
2 év 12 hét
2 év 14 hét
2 év 14 hét
2 év 18 hét
2 év 36 hét
2 év 45 hét
2 év 46 hét