Hogy készül a parttalan relativista

Egy jótanács azoknak a tisztelt olvasóknak, filozófusoknak és mindenfajta elméletekkel foglalkozóknak: amennyiben arra jönnek rá, hogy két dolog között a különbség (vagy az összefüggés) más, mint ahogy azt korábban elgondolták; viszont nem szeretnék életművük hátralevő részét magyarázkodással tölteni - saját érdekükben hallgassák el felfedezésüket.
X és Y között más a kapcsolat, mint ahogy eddig gondoltuk - mondja az ember eltelve jó szándékkal, és ezek után, függetlenül attól, hogyan cizellálja mondanivalóját, a következő reakciók özönével kell szembenéznie:
1. A parttalan relativisták nagy örömmel azt kiabálják: hurrá, akkor ön szerint X és Y ugyanaz!!!
2. A parttalan relativisták esküdt ellenségei felháborodottan azt kiabálják: ejnye, akkor ön szerint X és Y ugyanaz!!!
Ön szerint más a viszony test és elme (lélek) között, mint azt eddig gondoltuk? Ön sajnos materialista - esetleg, jobb/rosszabb esetben idealista.
Ön szerint máshogy működik a racionalitás, mint azt eddig gondoltuk? Ön sajnos tagadja a racionális vita lehetőségét, így hát vitatkozni sem lehet önnel.
Ön szerint máshol kell megragadni a különbséget tudomány és áltudomány között, mint azt eddig gondoltuk? Ön sajnos a boszorkányüldözés hívévé szegődött, hiszen nem tudja azt megkülönböztetni a dicsőséges atomfizikától.
Példát hozhatnék számosat, csak egy tömörségében szinte tökéletest idéznék ide, kommentárként mindössze egy én kiemelésemmel:
"Hayden White óta szinte közhely, hogy a történészi és az írói szöveg narratív tekintetében inkább rokonítható, mintsem élesen elválasztható, azaz igazából nincs is jelentőssége annak a kérdésnek, hogy Tandori "emlékező" szövegei saját történetei "hiteles" beszámolóinak tekinthetők-e, avagy puszta fikciónak, mely a hitelesség látszatát igyekszik kelteni." (Bedecs László: Beszélni nehéz. Tanulmányok Tandori Dezső költészetéről, Kijárat, Budapest, 2006, 122.)