Irodalom, irodalomtudomány

Felmerült (IRL, vagyis nem itt az oldalon), hogy hogyan s miképpen lehetne elérni, hogy analitikus filozófusok (kortárs vagy nem kortárs) irodalomról beszéljenek, úgy, hogy közben valamennyire filozófiaiul beszélnek (vagyis nem kizárólag magánemberként).
Ezzel kapcsolatban szeretném megkérni a fórumozókat, mint analitikus filozófusokat vagy az analitikus filozófiához közel álló személyeket, hogy nyilvánítsanak véleményt a következő kérdésekben:

1.1 Mik azok az irodalmi művek, esetleg irányzatok, amelyek nektek, mint analitikus filozófusoknak vagy stb. igen közel állnak a szívetkhez?

Kant monológja

Az ágon a levél,
az erdő és a szél,
az ember és a ló
mind-mind magánvaló.
Amit látunk, csupán jelenség,
nincs befejezett végtelenség,
s - habár úgy tűnik, képtelenség -
mindez a priori belátható.
Felismeri, ki tehetséges:
megismerni mit lehetséges?
Megtudni most már csak azt kéne,
vajon az empirikus Én-e
már önmagában a szintézis,
vagy szorult belé tiszta ész is?
Tér s idő: szemlélet. Ezt kétli a
sok dogmatikus metafizikus
A transzcendentális esztétika
nékik túlontúl unszimpatikus.