Karácsony a föld bolygón

Nem, nem újabb karácsonyi jókívánságról van szó. Stanisław Lem Az Úr Hangja című könyvében akadtam rá a következő kis bekezdésre egy (fiktív) biológiakönyv kapcsán. Ez a kis bekezdés számomra sokkal többet mond a transzcendenciáról, mint azoknak az elcsépelt és kiüresedett karácsonyi bölcsességeknek áradata, amitől ezekben a napokban nem lehet szabadulni.

Romney az idősebb tudósnemzedékhez tartozott, amelyet Rainhorn, ő és még néhányan képviseltek csak a Tervben. Aki nem olvasta Az ember keletkezése című könyvét, semmit sem tud az evolúcióról. Az értelem okait kutatta, és azokban a véletlen egybeesésekben találta meg, amelyek önmagukban semlegesek, de később, az utólagos reflexió fényében gúnyos jelentést kapnak: a kannibalizmus a szellemi fejlődés szövetségesének bizonyul, a fenyegető jégkorszak az őskultúra előfeltételének, a csontok rágcsálása a szerszámhasználat ihletőjének, a szaporító- és ürítőszervek összekapcsolása, amit még a halaktól és hüllőktől örököltünk, nemcsak az erotika, hanem a mocsok és angyali tisztaság között oszcilláló metafizikák topográfiai vázának is. Az evolúció zegzugos útját vizsgálva elénk tárta a fejlődés minden ragyogását és nyomorúságát, bemutatta, hogyan válnak a véletlen sorozatok az eltérésekben természeti törvénnyé. De a könyv legbámulatosabb vonása a minden sorát átható, bár expressis verbis sehol ki nem fejezett részvét. (96.o., ford. Murányi Beatrix)