Helyesírás

Mindig gondjaim voltak a helyesírással. Ha ebben a szövegben véletlenül nincs helyesírási hiba, az nem engem, hanem a számítógépes szövegszerkesztõt dicséri. (Hoppá! A kikapcsolhatatlan helyesírásellenõrzõ épp most tájékoztatott arról, hogy a dicséri szót nem hosszú í-vel írják. Errõl beszéltem.)

Emlékszem, hogy egyszer egy egész nyáron át ott kellett fõnöm a konyhaasztal mellett, és körmönfont mondatokat kellett diktálás után leírnom, amikben hemzsegtek a sólymok, a baglyok, a gólyák, a golyók és a lyukak, meg más olyan szavak, amik egy velem egykorú gyerekben inkább egy vadászat izgalmas képzetét keltették volna, de bennem ehelyett egy finom, már-már éteri megkülönböztetési képességet voltak hivatva kialakítani.

Akkoriban kezdhetett megvilágosodni bennem, hogy a világ talán mégsem az a racionális hely, amelynek születésem elõtt kétségtelenül látszania kellett. (Ezt már csak most mondom. Akkoriban még nem hittem a lélekvándorlásban.) Nem mindegy-e annak az állatnak, hogy miután kedvenc pihenõhelyérõl kihajtották, brutálisan lepuffantották, aztán több-kevesebb szakszerűséggel kitömték, hogy röpke életében bagolynak, vagy pedig bagojnak írták a nevét?

Felmenõim azonban hajthatatlanok voltak. Ami különbözik, az különbözik. Ezért nem azonosak. Az ilyen kristálytiszta érvelés elõtt persze mindig fejet kell hajtani. Úgyhogy tovább írtam a penzumot, bár azt hiszem, ezután üdítõ módon most már a rövid és hosszú i titkai kerültek napirendre.

A késõbbi idõk sem alakultak túl jól. Amikor az egyetemen büszkén beadtam elsõ zárthelyi dolgozatomat (egyszerűen tudtam, hogy jól sikerült a dolog: Nietzschérõl olyan gondolatokat vetettem papírra, amelyek akár több évtizedre meghatározhatták volna az egzisztencializmus kutatásának fõ csapásirányát :)), még nem sejtettem, mi vár rám. A következõ órán B. prof azzal kezdte, hogy a dolgozatok ugyan jól sikerültek, de azért lenne egy apró megjegyzése. Kivárt egy kicsit. Feszülten, de örömteli izgalommal figyeltük. -- Az önök helyesírása egyszerûen csapnivaló! -- köpte a szavakat szellemi vezetőnk, és nekem úgy tűnt, zaklatott tekintete rajtam valahogy hosszabb ideig pihen meg, mint a többieken. Igen kényelmetlenül éreztem magam, annyit mondhatok. Mondanom sem kell, hogy Nietzschérõl persze ezen az órán egyáltalán nem is esett több szó.

Én két olyan világot tudok elképzelni, ahol a helyesírás nem okozhat gondot. Az egyikben azért nem, mert már a kvarkok szerkezetébe bele van kódolva a dolog. Egyszerűen nem lehet olyan szavakat leírni, amelyek nem felelnek meg a helyesírás szabályainak, mert az ilyen feliratok már a megjelenésük utáni elsõ nanoszekundumban antianyaggá válnak, és ötven kilométeres körzetben elpárologtatnak mindent és mindenkit. Ez drasztikusan, de ugyanakkor igen hatékonyan szabályozná a helyesen írni nem tudó népességet. Ezen felül kétségtelenül megkönnyítené a csillagászok munkáját is, akik egy-egy olyan bolygó láttán, amelyen rövid idõn belül minden látható ok nélkül megszaporodnak az ismeretlen eredetű felvillanások, tudományos bizonyossággal nyugtázhatnák, hogy az illetõ bolygó épp most teszi meg elsõ, még tapogatódzó lépteit a civilizációs fejlõdés hosszú útján.

A másik világban a feliratok semmilyen szabályozás alá nem esnének, és a helyesírás nem tudná elrontani a gyerekek vakációját. A szavak írásmódja könnyedén galoppozva követné a kiejtést, és azok, akik a többieknél kreatívabb módon gondolkodnak és különlegesen újszerű módozatokat eszelnek ki egy-egy nehéz szó papírra vetésekor, külön jutalomban részesülnének. Mivel pedig a részecskefizika mai állása szerint a mi univerzumunk bizonyosan nem az elsõ típusba tartozik, esetleg érdemes lenne próbaképpen úgy tenni, mintha a másodikba tartozna. Mit veszthetünk vele?

 

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.
Laczó Ferenc, 2006, január 17 - 13:47

Károly,

a szívemből beszéltél.

Én már általános másodikban is nagyon közel álltam a kitűnőhöz, de végül nyelvtanból lenyomtak négyesre a helyesírásom miatt (múlhatatlan trauma, mondani se kell). Mégpedig az történt, hogy a következővel teszteltek: hogyan írjuk helyesen azt hogy "egy" és azt hogy "kettő." Én leírtam magabiztosan (arra emlékeztem kapásból, hogy egyik hosszú, úgyhogy csak jól kellett tippelni): "kető," "eggy." Hát, szóval négyesben maradtunk...viszont azóta se vagyok meggyőződve arról, hogy pusztán az én hallásom volt borzalmas (az ü és az ű között csak 10 felett tudtam különbséget tenni, ez természetesen áll az ö és az ő-re is), és nem mondják-e ezeket sokan úgy hogy "kető," meg úgy hogy "eggy."